Titeket mi tart még életben?

a kaja és a pia amit elfogyasztok...

van több olyan ember is akikre számíthatok, számíthattam a bajban

A céljaim és az álmaim.

Nincsenek ennire közeli barátaim🤷🏽‍♀️

A vőlegényem és a szüleim

Meg az hogy most végre megtaláltam a helyemet meg azt hogy mivel szeretnék foglalkozni és kitartok emellett minden nehézseg ellenére is.

Na meg ott van a zene is (nagy zene bolond vagyok)

Nincs olyan ember, akivel mindent meg tudok beszélni.

Viszont minden témában van valaki, akivel azt megbeszélhetem. Attól függ, hogy mit akarok megbeszélni, úgy választom ki a témához passzoló barátot, barátnőt, ismerőst vagy rokont. De van, amit egyedül kell átgondolnom.

De ne függj senkitől sem! Egyedül is boldogulnod kell. De ez nem jelenti azt hogy légy magányos! Csak azt jelenti, hogy légy talpraesett, és önálló!

Saját magam és a terveim.

Nem hagynám magam úgy elmenni hogy nem értem el a kitűzött céljaimat.

Nincs már támaszom, ezért is vagyok olyan lelkiállapotban, amilyenben, mióta Ő elhunyt (felmenőről van szó, nem párról, ne értsétek félre).

Barátok... Hát, van, amikor lehet, van, amiről lehet beszélni, de igazi lelkitársam nincs. 2 lányban bízom meg, tinikorunk óta ismerjük egymást, lehet velük lelkizni - általában.

Csak velük az a gond, hogy az utóbbi 1-2 évben mindketten "szentfazékok" lettek, folyamatosan térítenek is a maguk módján. Igazából kár értük.

Igazából lassan már semmi se tart életben...

Ha olyan életem lesz, mint anyámnak (és eléggé afelé haladok), akkor öngyilkos leszek.

Elegem van abból, hogy a küzdelmeimnek nincs gyümölcse, kitanulom a belem munka után, de igazából mindig lelkiismeretesen tanultam. Próbálok odafigyelni a sportra, magamba tömni zöldséget-gyümölcsöt (úgy, hogy ösztönösen nem kívánnnám őket), szedek magnézium + B6-ot... Se a karrierben, se egészségügyileg nincs semmiféle látszatja ennek.

Pénzem egyre kevesebb és most veszítettem havi kb 35 ezret. Hiába próbálok félretenni, mindig jön valami, ami elszívja.

Próbálok a tanulmányaimmal elhelyezkedni, de lassan 3 hónapja nem hívott be 1 cég sem. Alapból annyira rossz technológiát választottam, hogy hetente - kéthetente 2-3 új pozíció van meghirdetve, aztán azok közül tudok esetleg valamelyikre jelentkezni.

Egészségügyileg 20 évvel vagyok a korosztályomhoz képest rosszabb állapotban. Mondjuk nem fáj semmim, de minden másban...

Persze jelenleg a tanulás miatt minimális sportra van időm, de így is igyekszem, az általam szervezett baráti talik egy része az elmúlt időszakban is sport volt.

Szóval ha nem lesz végre gyümölcse a próbálkozásaimnak, akkor rövid időn belül egészen biztosan rámegyek.

Sőt, igazából már mostanra rámentem, idegroncs vagyok, 70%-ban rosszkedvű és mindenféle fizikai tünete is van a srressznek. A munkától pedig rosszul vagyok.