Mi az, amit nem veszek észre? Volt már valaki ilyen helyzetben?

Röviden, tömören megfogalmazva: az emberek nem kedvelnek. Ez nem feltétlen gond, mert elkerülhetetlen, hogy valakit legalább egy ember ne kedveljen, viszont már úgy érzem ez kicsit sok és túlzás, amit mások tesznek velem és nem értem miért, mit váltok ki másokból, amiért ezt teszik.

Kezdem úgy érezni, hogy ez rasszizmus. Félvér vagyok, anyukám magyar, de egy ember sem tart magyarnak. Ha azt mondom magyar vagyok a képembe röhögnek.

A legelejétől kezdve magamban kerestem a hibát, hogy mégis miért van az, ha például elmegyek egy gyrososhoz kérni egy gyrost akkor odadobják nekem az ételt, mint egy kutyának. Sosem értettem miért van az, hogy amikor elmegyek egy lánycsoport mellett, mind elhallgatnak és megvetően néznek rám, pedig előtte vidáman cseverésztek. Nem értem miért szólnak be nekem folyamatosan, mintha egy darab szar lennék, miközben csak állok egy helyben és egy szót sem szólok. Olyan egyszerű dolgok történnek, mint például ha veszek például egy üveg bort és elkérik a személyi igazolványom, akkor utasítanak "Adjad oda a személyi igazolványod." Vagy amikor dolgoztam vendéglátásban "Gyere csak ide". Minimális tisztelet sincs felém, utasítanak, beszólnak és ha csak a közelükbe sétálok elhallgatnak. Rosszul esik, amikor az álmaimról beszélek egyből kinevetnek és megkérdezik: "Biztos bírnád? Elég jónak érzed magad hozzá? Megvan a szükséges tudásod hozzá?"

Nem akarom játszani az áldozatot, de azt hiszem ez már túlzás, ahogyan belém taposnak folyamatosan. Nem akarom hagyni és teszek is ellene, de legalább tudnám a miértjét.

Azon gondolkodom, hogy vagy egy esetlen kislánynak tűnhetek, vagy egy elkényeztetett csitrinek, vagy nem tudom.

Én nekem jól esik, ha kedves vagyok. Azonban kezdem úgy érezni sokan a kedvességet annak veszik, hogy ki lehet használni a másikat és eltaposni.

Nem normális, amilyen mértékben el akarnak engem nyomni. Nem normális, ahogyan már-már megszabják mit mondjak, hogyan üljek és hogyan viselkedjek.

Én élek az asszertív jogaimmal és ha valamit nem akarok megtenni, akkor bűntudat nélkül merem mondani, hogy "Nem". És számít másnak én mit akarok? Nem. Mintha meg sem hallották volna, ugyanúgy erőszakosak.

Miért van az, hogy ha kiállok magamért, akkor felháborodnak?

Azt kezdem érteni, hogy tekintélyem zéró. Ezen fogok csiszolni, de azt nem értem, hogy már a legelső pillanattól kezdve, amikor se szó, se beszéd, a szó szerinti semmi következtében ítélkeznek felettem. Miért? Mit látnak bennem, aminek következtében ennyire ellenszenves vagyok?

Más is volt már ilyen helyzetben? Ti mit tettetek, hogy ezen változtassatok?