Mi volt eddigi életetekben a legdurvább dolog, ami mondták nektek?

"Tudom, hogy direkt csinálod, azt akarod hogy megőrüljek."

Ezt anyám mondta.

"Sose tudtam senkivel ilyen jól beszélgetni, mint vele."

A legkedvesebb barátom, ezt egy másik emberre értette, akivel aznap ismerkedett meg. Én viszont szívemet-lelkemet kitettem érte, egy évig szenvedtem.

Egy volt osztálytársam: "az agyamra mész"

Én: "Hogy hovaaa? Neked olyanod nincs!"

Így utólag lehet neki rosszabbul esett :D

De most komolyan: mi a csudáért veszitek fel buta paraszt emberek gonosz, bántó megjegyzéseit? Ez nekik szegénységi bizonyítvány, nem nektek!

Jobb oldali donga lábam van, 2 műtétem volt miatta, és 10 évig gyógytornára jártam. Iskolában mivel könnyített tesim van/volt nem egy fiú megszólt hogy csámpa királynő, sánta r*b@nc, stb

Aztán voltak kevésbé rosszak is, hogy miért vagy ennyire ronda? Olyan csúnya vagy! Veled senki nem jönne össze! Idegesítő vagy! Unalmas vagy! Nem is lehet veled beszélni! Idióta vagy! Semmit nem tudsz megérteni!

De nagy a pofám így általába vissza tudtam szólni.

L

Engem ami a leginkább szíven ütött, az az volt, amikor még általános hetedikben a sulival Németországban voltunk. Az egyik legjobb barátnőm is ott volt, akit piszkáltak az idősebbek, hogy nagy a feje. Egyszer egy ilyen piszkálódás közben odaszólt nekik: És ő? Ő hogy néz ki??

Én csak álltam, legszívesebben elsüllyedtem volna, nem szóltam semmit.

Megjegyzem roppant dús szemöldökkel voltam megáldva lány létemre, amit nagyon szégyeltem és csúfolták is miatta. Hét év eltelt azóta, jóban vagyunk, de ezt sose felejtem el. Hogy mire képes az ember, ha őt magát sarokba szorítják.