Hogy lehet megállapítani, hogy valakinek tényleg pánikrohama van, vagy csak megjátssza?

Nekem gyorsan vert a szívem, remegtem egész testemben, szédültem, olyan érzésem volt, hogy mindjárt meghalok, elvileg lefehéredtem, és olyan volt, mintha egy üvegfal mögé lettem volna zárva, ahonnan nem tudok menekülni. Lefagytam, mert azt éreztem, hogy akármilyen kis mozdulattól szívrohamot fogok kapni. Volt, amikor 5 perc alatt átment rajtam, de volt olyan is, hogy a gyors szívdobogás 30-40 percig megmaradt.

Igazából, ha ismered az adott egyént, akkor látod a félelmet a szemében. Nem véletlen hívják pánikrohamnak, hiszen pánikol az egyén, nem nagyon lehet megjátszani, legalábbis baromi jól kell hozzá színészkedni.

Aki azt írta, hogy nem lehet belehalni: de, igen. Fölmehet annyira a pulzus, hogy ne kapj levegőt, vagy hiperventilálj.

A pánikroham az olyan dolog, hogy mindenkinél más. Én is pánikbeteg vagyok, tudnék mesélni, legalább 5-6 féle módon jött már ki rajtam. Anatómia órán tanultunk róla, mégpedig hogy ilyenkor "csak" annyi történik, hogy az adrenalin túl hirtelen és túl nagy mennyiségben emelkedik meg a szervezetben, az agy pedig hirtelen nem tudja eldönteni, hogy mit kezdjen a helyzettel.

Ezért is van az, hogy ennyi variációt olvashatsz rá itt is. Vészhelyzetben normális esetben bekapcsol a "flee or fight" reakció, tehát menekülsz vagy harcolsz, pánikrohamnál viszont mondhatni, üzemzavar áll elő. Valami kiváltó oka mindig van, csak nem biztos, hogy közvetlen.

Én kaptam már munka közben, az utcán folyamatosan, boltban szinte mindig, sokszor csak úgy otthon, egyszer arra keltem fel, hogy nem kapok levegőt. Mindig más és más, de annyira edzett vagyok már, hogy max. annyi látszik rajtam, hogy dezorientált vagyok. A piacon egy időben drogosnak hittek...

Nővérem egyszer leesett a lécspőn, utána akárhányszor meg kellett tennie akár egy fokot is, hápogós-zihálós látványos hisztirohamot kapott. Na, azt hiszem, az elég közvetlen kiváltó ok :D

Mivel nem látsz a kollégád fejébe, sajnos nem fogod soha biztosra megmondani, hogy szimulál-e, vagy sem. Ha nagyon szeretnéd megpróbálni, a szemét nézd meg. Az én pupillám olyankor iszonyatosan kitágul, a férjem erről tudja mindig, ha nem vagyok jól. Árulkodó lehet még az üveges, vagy riadt tekintet. Ha tiszták és nyugodtak a szemei, akkor biztos, hogy szimulál, hiszen ez félelmi reakció, a rettegés pedig látszik a tekinteten.

A pánikroham - egészséges ember számára - valóban nem életveszélyes, de szinte mindig halálfélelemmel jár (legalábbis az elején biztos).

És mivel a tünetei nem különíthetőek el egyértelműen súlyos, életveszélyes rohamokétól, azért egy első komolyabb roham esetén egy valódi pánikbeteg szinte biztosan orvoshoz kerül (akár mentővel!), hogy KIZÁRJÁK a komolyabb problémát. Nálam legalábbis ez volt! Ránézésre ugyanis senki nem tudja megmondani, hogy ami történik, az éppen szívroham, van anaphylaxiás shock, vagy valami más... Komolyan kell venni és komolyan is veszik az orvosok is! Ha valaki már tudottan pánikbeteg, és a sokadik rohamát éli át, akkor már nem fog minden rohamnál mentőt hívni és jó eséllyel tisztában van azzal is, hogy túl fogja élni (mert már sok rohamon túl van).

14-es vagyok, az a mentő az azért relatív dolog. Igen, úgy általában az én ismerőseim is, akik éltek át pánikrohamot kórházban kötöttek ki, de én pl. nem. Ismertem ezt a drágaságot a családból, így hiába voltam meggyőződve róla, hogy most fogok meghalni, nem rendeztem fesztivált az elsőnél sem. Jézusom, már nem is emlékszem, hogy sikerült lehiggadnom, csak arra, hogy legalább egy órának tűnt, mire úgy-ahogy kaptam levegőt, de utána napokig úgy járkáltam, mint egy asztmás. Már majdnem elindultam a dokihoz, hogy lehet mégis valami komoly betegégem van, amikor magától elmúlt. Utána sokáig elő-előjött, de mivel nem foglalkoztam vele, másféle tüneteket kezdtem el produkálni (vagy csak nem tűnt fel, hogy fulladok). Szerintem egyszer holtan fogok összeesni valami simán kezelhető betegségben, mert mindent elkönyvelek pánikrohamnak :D

Legutóbb edzés közben jött rám. Na az volt a legdurvább, nem a fulladozós. Hirtelen a semmiből, kocogás közben lerezgett a pulzusmérőm, közölte, hogy álljak le mert 210 a pulzusom. Hirtelen mellkasfájdalom, légszomj, szédülés, minden, ami kell. Azt hittem, szívrohamot kaptam vagy mi, körülnéztem, megláttam egy párt akik tudtak volna segíteni és elmúlt. Pulzusom vissza normálra. Két perc alatt lezajlott az egész, azóta sem volt ilyen. Számítottam hasonlóra, mert agórafóbiából jöttem ki, eleinte nehezen futottam a folyamatos légszomj miatt, de ez kva ijesztő volt még nekem is. Pedig lassan tíz éve szarom le csípőből a pánikot.

Jó, értjük, te egy hős vagy, mindenki más meg, aki esetleg komolyan vesz egy pánikbetegséget, az gyenge...

Valami ilyesmi jön le a hozzászólásaidból.

Nos, én viszont kigyógyultam belőle. Na az volt piszoknehéz, mert szembe kellett néznem az OKOKKAL.

Majd ha ezt megtetted, akkor döngesd a melled légy szíves, mert amit csinálsz, az csak hárítás, semmi pozitívum nincs benne.