27 éves vagyok, tetszik egy 17 éves lány. Szerintetek nagy korkülömbség lenne?

Jaj, hagyjuk ezt a szent dumát, hogy érettebben viselkedik a koránál... Fingja sincsen a felnőtt életről, egy burokban van most még. Szülők a tanárok is óvják, a törvénykezés is, ha valamit is elbaltázna nem a "karrierjébe" kerülne. Ezt vagy megérted, vagy nem, nem cifrázom tovább.

A külsőség a fontos számodra, fiatal és kevesebb az esélye, hogy többen is megérezték belsőjét. Ha belegondolsz, amikor Ő lesz 27, Te már egy ráncos negyvenes (direkt írtam így)...

Az a másik fele, hogy Te fiatalabbnak hiszed magad külsőleg, de ez nem biztos, hogy így is van. Átlagba véve: a férfiaknál a hajnál azért már észrevehető kopás van, a szemeknél a kis ráncok már kezdenek megjelenni, nem beszélve a testszőrzetről és a bőrről... Mindenképp látszik, hogy Te már nem fiatal felnőtt vagy.

Közösségileg a csajt simán nézhetik goldiggernek ez miatt. Egy eszén helyénvaló felnőtt, azért megkérdőjelezné magában azt, hogy minden stimmel e veled, nem csak e valami kompenzáció. Nincsen itt olyan kulturális és vallási (gazdasági) nyomás, hogy egy fiatal lány egy középkorú felnőttel legyen, így nem csoda, ha kinéznek.

Ennek ellenére, igen, vannak akik jól megvannak nagy korkülönbséggel, legalábbis a külvilágnak így tűnik. De előbb gondolom azt az ilyen párkapcsolatok többségéről, hogy valami pszichés gond, vagy manipuláció, esetlegesen birtoklási vágy is közrejátszik, és így a fiatalabb személy érzelmileg kiszolgáltatott (esetleg anyagilag) állapotba kerül.

Arról meg nem is beszéltünkünk, hogy generációs szakadék is van, más a menci, más a stílus, mások a tárgyi igények, azaz más az értékrend. Ahhoz mind a kettőtöknek nagyon nyitott és értelmileg fejlettebb embernek kell, hogy legyetek, hogy ez összegyezthető legyen, és zökkenőmentesen reagáljátok le ezt a különbséget. Addig amíg mind a kettőtöknek megvan a saját kis magánélete és tere, nem annyira szembetűnő, viszont ha együtt éltek...

Hát én pont lesz...arnám a külvilágot. Élveztük egymást (voltam ilyen szituban), és pont 5 évig együtt is éltünk. A lány 17,5 volt amior összejöttünk én meg 29. Na és akkor mi van. Ő is élvezte az egészet, boldog is volt. Ő is lesz..arta ki mit szól hozzá.

Úgyhogy jó lenne megtanulni nem a külvilágnak élést normálisnak tekinteni, hanmem legyen az normális, hogy akik boldogok együtt, az a nomrális. És hogy meddig ? Az ő dolguk. Mindenki kap egy két szakitási pofont, összezuhanást az életben, igy nem mindegy ?

És még mindig jobb egy 17é-nek egy 27é már lassan érett férfi, mint 1-11 taknyos 18é srác, akik már biológiailag működnek, de semmiképp sem férfiak.

Ha kedves a 27é pasi, akkor a lány atomboldog lesz.

Ez tényleg attól függ, hogy mit vársz el egy kapcsolatban.

Hiába tűnik érettnek, még kamasz, akit a holnapi töri doga és az osztàlykiràndulàs izgat a legjobban.

Évekbe telik, mire összeköltöztök majd és tudtok tervezni a jövőre nézve.

Egy korodbeli nő már évek óta dolgozik, komolyabb témák foglalkoztatjàk és jobban tudsz vele tervezni.

Én nem vagyok híve az ilyen kapcsolatoknak, de nem állítom, hogy sosem működik.

Egyik barátom 25 volt, amikor összejött a 15 éves barátnőjével. Azóta házasok és most próbálkoznak a babàval. Boldogok, összejött nekik, sosem volt baj a korkulonseg állítàsuk szerint.

#16-nak.

Első mondatodra.

Én soha semmit nem ELVÁRTAM !!! egy kapcsolatban. Vagy ment magától az egész, filózás, elvárásteljesités és megfelelési kényszer nélkül vagy nem :-)

Ha egy kicsit is nem, azt megette a franc, inkább nem kellett, mégha álmaim nője is volt külsőre, akkor sem.