Mit kezdhetnék így a helyzetemmel?

Talán kissé hosszú lesz,de remélem elolvassátok.

Miután leérettségiztem elköltöztem a szüleimtől fizikai és lelki bántalmazásaik miatt. A nagyszüleimhez kerültem. Az egyetemre nem vettek fel,ezért dolgozni kezdtem 3 műszakban a közeli gyárban. Sajnos nagyapám már (cukor miatt) nagyon elbutult,nagyanyám pedig mindenféle pasi után rohangál. Sőt,nagynénéim és közte mindennaposak a veszekedések (pénzen). Ezt sem bírtam.

Megismerkedtem egy ferfival (hasonló rossz helyzetből jött) és összeköltöztünk (emiatt viszonylag hamar). Csak egy komfort nélküli lelakott házikót találtunk. Abban tengetjük napjaink a 4 cicussal (őket még otthonról hoztam).

Viszont kezdek besokallni. Mióta eljöttem,a szüleim mindenféle anyagi javakkal akarnának visszacsábítani,közben kibeszélnek a rokonaimnak. Míg kis ideig javult a viszonyunk rögvest elmondtak mindenkinek mindent... Emiatt nem beszélek velük,most a páromat zaklatják (akit nem fogadnak el,lenézik).

A lakhatásom ezen a helyen lassan megszűnik és nem nagyon van hova mennem (a 4 benti macskát nem fogadják el).

Vissza kell mennem a nagyszüleimhez,de addigra már a nagymamám nem lesz ott. A párom is csak egy ideig tud,aztán elköltözik a városba. Emellé nagyobb fokú ön-és testkép zavarom lett,kisebb hallucinációk. El kéne mennem orvoshoz,de a folyamatos túlórák és 3 műszak miatt nincs időm a pénz pedig másra kell. A páfkapcsolatom sem tudom felhőtlenül élni,mert a páromnak is vannak gondjai+a szexualitást a sok stressz miatt egyre jobban elutasítom. Nemrég majdnem szakítottunk,de a végén megfontoltuk a dolgot és úgy döntöttünk,próbálkozunk még.

Pár napja összeestem a munkahelyen,mert nem bírom a nyomást és az ottani emberekkel sem jó a viszonyom. Váltani azonban nem tudok,nincs más a közelben.

Szerintetek mit kezdhetnék így magammal,hogy ne őrüljek meg teljesen?