Vokt már olyan ember az életedben, akivel szemben ambivalens érzéseid voktak? Szimpi is volt, de nem viselkedtél fényesen vele? (23/F)

Vannak emberek, akiknek csodálom a munkásságát, tehetségét vagy azt, ahogy bizonyos területen igazságosan és tiszta szívvel cselekszenek, de mégis vannak olyan területei az életnek, ahol elítélendőnek tartom a magatartásukat. Na, az ilyenekkel nem tudok feltétel nélkül jóban lenni, pedig összességében szimpatikusak. Mégis annyira csalódottnak érzem magam miattuk. Mintha személyesen átvertek volna azzal, hogy a sok jó tulajdonságuk mellett van egy-két nagyon rossz, ami teljesen indokolatlan és szükségtelen.

Pl.: Van egy férfi, aki értelmes, vicces, segítőkész, tök jó barátok lehetnénk, de közben meg úgy váltogatja a nőket, mint más az alsógatyát. Annyira taszítónak tartom ezt a viselkedést és annyira távol áll a személyiségemtől, hogy inkább elvágom magam tőle és sosem tudom igazán jó barátomnak tartani, hiába van rengeteg jó tulajdonsága.

Vagy egy tanárnő, aki lelkiismeretes, tehetséges munkaerő, és saját idejét feláldozva segít gyerekeknek fejlődni, de közben meg az a hobbija, hogy a többi tanárral bizonyos embereket kipécéznek és azokról rosszindulatúan pletykálnak, illetve felháborítóan sértő módon viccet űznek belőlük.

Vagy egy tehetséges író, aki fantasztikus könyveket ír, a karakterei alapján azt hinnénk, hogy morálisan minden rendben van nála, de közben meg egy alkoholista, gyenge jellemű, agresszív állat a valóságban.