Miért kell minden hétvégén program? Olyan nagy baj, ha inkább itthon pihenünk?

# 11: A minta fontos, igen, de ha CSAK a gyerekről szól, akkor az nem minta. Az is egy minta, ha a szülő gyerek nélkül vesz részt programokon, van hobbija, stb.

Az is egy minta, ha a gyerek mondjuk otthon könyvet lát a szülei kezében...

Magyartanár vagyok, rengeteg szülő panaszkodik, hogy nem olvas a gyerek... miközben ők maguk sem teszik!

Az is minta, ha lepasszolod a gyereket egy-egy este és elmész színházba...

Mert tőled a felnőttkori életét tanulja, és ha azt látja, hogy a családi élet arról szól, hogy minden a gyerek körül forog, az nem biztos, hogy jóra vezet...

Mondjuk a túrázás, kirándulás pont az a dolog, ami minőségi együtt töltött időt eredményez. A gyerek mozog, a szülő mozog, csomó érdekes dolgot látnak együtt. Pont nem az a lepasszolom a gyereket kategória. Ilyen szempontból örömmel látom, hogy sokan családostul, gyerekkel mennek kisebb nagyobb kirándulásokra.

Nekem inkább ami ellenszenves, amikor valaki folyton azzal jön, hogy fáradt, sokat dolgozik, meg ott a kert. Sajnos az én családom is ilyen volt, aztán csodálkoznak, hogy a francnak nincs kedve hazajárni, vagy utólag programokra járni velük, mikor kisgyerekként is alig volt közös élményünk és csak ingyen munkaerőnek néztek.

Illetve azt látom, hogy sokszor a szülők végletekkel érvelnek végletekre. Tény, a mai világban nő az ingerküszöb, mást jelent az "új" dolog is. De azért itt messze nem erről van szó. Egy állatkert, strand, kirándulás pont nem az a dolog, ami elérhetetlen lenne sem anyagilag, sem időben. ÉS attól sem feltétlenül lesz fene bensőséges a szülő-gyermek kapcsolat, hogy folyamatosan egymás nyakán unatkoznak otthon.

Meg az sem feltétlenül a jó hozzáállás, hogy ott a gyerek haverja menjen azzal. Igaz az én szüleim néha még rá is kontráztak, hogy örüljek, hogy egyáltalán fagyizni elvisznek.

Én amondó vagyok, hogy aki gyereket vállal, annak vállalnia kell a vele járó időt is. Hiszen nem csak abból áll, hogy iskolázzuk aztán húzzon a búsba, hanem abból is, hogy minél inkább megismertessük vele a világot. És ennek a legjobb módja, ha kimozdulunk otthonról a 4 fal közül.

Illetve magad is azt mondod, hogy sokat dolgoztok, tehát hétköznap nincs idő a gyerekre. Hétvégén meg ott a kert és a háztartás, megint nincs idő a gyerekre. Így nézve szerintem a gyerek is megérdemelne egy tartalmasabb családi programot.

De nézhetjük fordítva is. Te azt kérdezed, hogy muszáj-e hetente programot szervezni. Fordítva nézve pedig 7 napból 1 vagy fél napot szerintem igazán "fel lehet áldozni".

És tény, hogy az sem a legjobb hozzáállás, hogy a másik van leszólva amiért jól érzi magát és a "programozást" egyfajta szitokszóként, gúnyként használod.

Illetve felnőttként visszatekintve azt látom, hogy érezhetően más kapcsolatot és gondolkodásmódot képviselnek azok az ismerőseim, akik rendszeresen "programoztak" a szüleikkel, sokkal nyitottabbak, talpraesettebbek és sikeresebben állnak az élethez. Nem azt mondom, hogy csak ezen múlik, mert ez csak a jéghegy csúcsa, de az elveszett időt soha senki nem fogja vissza kapni.

Illetve szép és jó dolog hogy "mindent megbeszélünk a gyerekkel". De ha nincs semmi kimozdulás, program, akkor nincs miről beszélni. Ez nem csak a gyerekre vonatkozóan, hanem úgy alapvetően az élet minden területén igaz.

Amúgy én a hétvégékre az is-is elvet vallom.

A két napból az egyiken programot szervezek, legyen ez kirándulás, túrázás, vagy múzeum. A másik napon pedig pihenek, otthon vagyok. Így jut is marad is. Ki is mozdultam, élményeket szereztem, és marad időm kipihenni is magamat. De lehet az a kimozdulás egy sima, pár órás kutya sétáltatás. De akár több órás utazással más városba látogatás is.

Úgy érzem, ezzel elértem egy kiegyensúlyozott szintet, nem vagyok depressziós sem, de túlzásba sem esek.

Én azt írtam, hogy kellenek a közös programok, élmények, de kell a programok nélküli együtt töltött idő is - a szülőknek is kettesben és a gyerekükkel is!

Írom ezt úgy, hogy a gyerekem abban nőtt fel, hogy állandóan mentünk ide-oda a családdal, baráti körrel, stb. Folyamatosan arról szólt az életünk, kb. 6 évig, hogy biztosítsunk minél több és tartalmasabb programot a gyereknek.

A házasságom ráment, mert együtt töltött idő, az nem volt a férjemmel.

Most úgy élünk, hogy a gyerekem sokat van az apjával, állandóan programokra mennek, de két értelmes mondatot nem tudnak egymással váltani. Ha az exem meg akar valamit beszélni a gyerekével, akkor felhív, hogy beszéljem meg vele...

Mi is járunk programokra a gyerekkel, igaz, ritkábban, viszont sokat beszélgettünk. Nálunk igenis program egy esti séta, vagy fagyizás... épp a minap mondta a gyerekem, hogy ugye ezen a nyáron is fogunk majd minden este együtt sétálni, beszélgetni... (kamasz gyerektől szerintem ez elég nagy szó...)

Én az elmúlt években elkezdtem új hobbikat űzni és idővel a gyerekem is elkezdett érdeklődni azok iránt a tevékenységek iránt... ő is űzi, tőlem függetlenül, a saját korosztályával, vagy velem együtt, ha van arra lehetőség.

Ha visszamehetnék az időben, akkor a gyermekem születésétől kezdve kevesebb "külső" programot űznék és sokkal több meghitt, minőségi időt töltenék a családommal.

"mindenki ezer lángon ég"

Ezt honnan veszed? Ugye nem a Facebookról?