Más is van rajtam kívül, aki nagyon magányos, és úgy érzi, már fiatalon szétcsúszott az élete?

Óh, ez érdekes. Mert elég idős vagy már, és úgy sem tudod a dolgokat helyrerakni magadban.

Én is ilyen vagyok, hogy csinálnék valamit, aztan lebeszelem magam, mert hogy mit szolna a családom... (Amugy semmit, csak ez az én gátlásom, mindenben ez a godolat fog vissza). Csak hogy, en 18 vagyok, még tanulok, a szuleimnek eleg sok beleszolasuk van a dolgokba.

DE te már bőven felnott vagy. Senki nincs aki visszafoghatna teged, azt csinálhatsz amit akarsz, a családodnak sincs már beleszolasa a dolgokba.

Nekem is van egy ismerosom, akit a szulei kb. nem neveltek, mindig azt es ugy csinalt ahogy akarta. De most 18 evesen, o is rajott, h ezzel kb. elbaszták az életet.

Engem meg neveltek, de mások tiszteletén kívül mást nem tanultam toluk, amit ma is használnék. Csak lett egy szorongó, introvertált személyiségem, de qrva udvarias vagyok xD Ennyim van.

Keress olyan ertékeket/elveket amik alapján élheted az életed, ha nem mutattak neked ilyeneket, keress magadnak.

Na meg azert nem csinálsz semmit gondolom, mert nem várják el. És soha nem is vartak sokat, igy nem kellett sok mindent csinálnod.

Igen, és akár én is írhattam volna ezt a kérdést. Szintén elveszettnek érzem magam, bár én még nálad is fiatalabb vagyok. A középiskola utolsó évében nem tudtam választani, hogy mit tanuljak, ezért úgy döntöttem, hogy kihagyok egy évet. Elkezdtem dolgozni, és úgy gondoltam, hogy az egy év alatt majd kitalálom, hogy mi legyek. Nem sikerült. Már nem dolgozom és nem is tanulok. Úgy érzem, hogy kezdek meghalni belülről.

Többféle pályán, területen elképzeltem magam. Talán még képességem is lett volna hozzájuk. De én mégsem tudtam választani. Talán megijesztett a gondolat, hogy ez a döntés az egész életemet befolyásolhatja.

Mostanra viszont elvesztettem a motivációt a tanulás, a munka és talán az egész élet iránt is. Egy ideje csak itthon vegetálok, és a napjaim nagy részét a szobámban, az ágyamban töltöm. Az öngyilkos gondolatok engem is gyötörnek.

Tudod ahhoz hogy Te válaszd amit szeretnél ahhoz olyan családba is kell születni, akiket én ismerek vegyes végzettségekkel ott a szülőnek is bele kellett nyomni a pénzt mondjuk egy idegennyelvbe, és akkor még nem is orvosi képzésről beszélünk.

Aki meg túlgondolja az életet és 30 éves korára sem csinált semmit, azokból lesz egy világtalan ember.

Nekem ilyen problémám nincsen, mert tudom hogy munka és munka között nincs különbség. Lehet egy diplomás keres idehaza annyit mint én külföldön fizikai melóval, de a komoly munkának általában nincs vége egy munkaidő leteltével, míg én lerakom a holmimat pontba X órakor, és előttem a szabadidő olyan fizetés mellett, aminél többet már csak egy kinti meló nyújtana.

Élem az életet, és nem hogy a kutya nem látja, de nem is foglalkozik vele senki hogy mit végzek, mert ízléses emberként nem mondja meg senki :)

Amit egy diplomás megengedhet magának azt ugyanúgy én is, akkor meg miről kéne beszélnünk? Itt már csak az önbecsüléssel lehetnek gondok ha nem azzá lettél, ami szerettél volna.

Ne azokkal próbálj azonosulni akiket tömnek pénzzel általános sulis koruk óta, mert azoknak már akkor látják a jövőjük főbb vonatkozásait, ezek a fiatalok már csak annyiban dönthetnek hogy mi érdekli őket jobban mondjuk 2-3 irányzatból.