Tényleg létezik ilyen?

Engem egyszer le akartak csukni sok-sok évre. Bevittek a rendőrök, rám fogtak egy emberölési kísérletet, és már el is volt intézve, hogy megyek a börtönbe, készítik elő az előzetest, aztán pikk-pakk nyolc-tíz év, jó szórakozást. Nem próbáltam megölni senkit, egy piszlicsáré bunyó volt csak, meg egy vérző orr, de arra kitalálták, hogy "akár meg is halhatott volna!!!" és akkor az ugye úgy is van. Volt két társam, azokat addig fenyegették, míg mindent aláírtak, rám vallottak, persze ügyvédről szó sem lehetett... később megtudtam, hogy ez a szokásos ügymenet, kit érdekel a törvény. Szóval ott ültem a rendőrségi fogdán, és kint röhögtek ezek a kiváló emberek, hogy na, most aztán nekem befellegzett, vége az életemnek, de jól végezték a dolgukat ma is. Élvezkedtek a nyomorúságomon, büszkék voltak magukra, hogy mekkora halat fogtak. Húha, egy csávó, aki szájba vert egy másik csávót, ez aztán az évszázad bűntette!

Mint utóbb megtudtam, a fogdai befogadáskor a cipőfűzőt, övet mindig elveszik, hogy ne kövessen el öngyilkosságot az őrizetes. Hát, tőlem nem vették el. Utólag sejtem, hogy pont ezért. Szadista módon plankoltak, hogy felkössem magam, tudták pontosan, hogy mit csinálnak. Volt bent egy rács, amivel az ablakot meg a radiátort választották el a fogdától magától, és mintha pont arra tervezték volna. Már ott kapaszkodtam rajta, a nyakamon a cipőfűzővel, és készültem ugrani. Nem akartam börtönben megrohadni, sittesként kikerülni, sodródni, hajléktalanként tengődni életem végéig.

De akkor eszembe jutott a barátnőm arca. És az, hogy ha megteszem, akkor tényleg soha nem láthatom többé. Akkor nincs remény. Ha összeszorítom a fogam, akkor talán igen. Talán a bíróságon normálisak lesznek. Talán nem kapok tíz évet, csak egyet vagy kettőt. Esetleg jó magaviseletért is elengednek valamit. Talán túlélem.

Fél évig előzetesben voltam. Borzalmas volt. Egész nap egy kis szobába vagy bezárva három vadidegennel. Csak a sétára engednek ki, ami naponta fél óra, de az is egy ketrecben, a háztetőn. Gondold el, hogy fél évig nem mehetsz ki a szobából, állandóan ég a villany, és egész nap cigányok ordibálnak, mint a majomházban. Meg persze bömböl a tévé, nézned kell az Éjjel-Nappal Budapestet ha akarod, ha nem. Sokan nem bírják, legalább három öngyilkossági kísérlet volt a szinten ez alatt a fél év alatt. Kemény, éjszakában edződött gyerekek is bedobták a törülközőt. Volt, aki felvágta az ereit, tiszta vér volt utána a zárka. Én is nap mint nap meg akartam tenni. De mindig a barátnőmre gondoltam, hogy érte túl kell élnem. Nem vehetik el tőlünk a jövőt. Össze akartunk házasodni. Családot szerettünk volna. Egyik napról a másikra elvették tőlünk... nem hagyom!

És aztán csoda történt. Egyszer csak kiengedtek. Nem kaptam letöltendőt. Egy másik országban építettem újra az életem. Egy szál bőrönddel meg egy boríték készpénzzel, a családom megtakarításával érkeztem ide. Egy évig csak képeztem magam az internetről, hogy munkát tudjak találni. Végül találtam. Sikerült összeszednem magam, helyreállítanom az életem. Itt már nem érnek el.

Ja, a barátnőm? Az már az első héten megcsalt. Lett másik, akiért érdemes volt.