Vajon megéri albérletben egy kis sötét lyukban élni?

Te tudod, hogy mi az a maximum, amit megengedhetsz magadnak. Ha a szülői házhoz képest több a kontra, mint a pro, akkor maradj otthon.

-Mennyit ér meg, hogy külön élj a szüleidtől (illetve ők hogyan állnak a kérdéshez)

-Mennyit kell leadnod az igényeidből az albérletben, kikhez kell alkalmazkodni, mennyivel több a háztartással kapcsolatos munka?

-Milyen messze van a munkahely, egyéb rendszeres programok. Napi egy órát nyerni az ingázáson rengeteget számít hosszú távon, még ha el is tudod magad foglalni utazás közben.

Én saját lakásba költöztem el a szüleimtől 20 évesen. De még így is gyakran fordult meg a fejemben az hogy nem érte meg. Mert főleg idegen munkahelyből éltem, vad idegen ember vállalkozásában, aki netán még alkoholista is volt. Közben nem volt időm a saját életem építeni. Miközben a falu széli szülői háznak másfél hektáros kertje van, kifogástalan a levegő és a csend. Ahol lehetne méhészkedni, vagy akár csak tojást vagy zöldséget termelni. Ahol régen is volt időm a saját életemmel foglalkozni, meg idegen munkahely nélkül is jól éltem.

Ma 51 évesen is így látom hogy nem érte meg kiszakadni a szülői fészekből.

Amikor nyugaton szoktam "csavarogni", még ott is mindig arra gondolok hogy minek keresek én ott munkát? Tán otthon nem lenne elég dolgom a sajátomban? Másfél hektáros saját birtokon nem találok elég munkát?

Persze olyan külföldi munkával kiegyeznék ami tényleg sokkal jobb a szülői fészeknél. Örök napsütötte tengerparton, bikinis lányok közt, mondjuk a gazdag Ausztráliában... De az otthoni szülői kánaánból egy rosszabb helyre? Abban nem értem mi a jó, mégis csináltam.

Csak én nem értem?

Ezt írod:

"A munka a fővárosba köt. Vidéken esélytelen elhelyezkedni az otthon közelébe."

Innentől kezdve, mit tudsz csinálni?

Pesten meg szedj össze egy csajt, és költözzetek össze.

Vagy, mint a haverom, bérelj egy 3-4 szobás, normális lakást, és add ki a többi szobát! Fősulisok, iskolakezdéskor ráugranak.