Anyukám idegbeteg, sokat veszekszünk mit csináljak?

Ahogy írod, gyógyszereket kellene szednie, lehet, valami belgyógyászati problémája van, 1-2 gyógyszerrel tökéletesen korrigálható lenne.

De valószínű Te vagy az utolsó ember a világban, akire hallgatna, ha mondanád, menjen el dokihoz.

Próbáld meg ezt egy olyan állapotában, amikor nyugodt, kedves, akkor jobban befogadja majd a tanácsot.

Elég idős vagy ahhoz, hogy megoldást keress anyádtól való elszakadáshoz.

A szülők a nálad fiatalabbakkal is veszekednek, csak mert szeretnék, ha kirepülnének a fészekből a gyerekek.

S írtad skizofrénia a gondod, honnan tudod nem-e viselkedtél vele úgy, ahogy nem kellett volna.

Nem több személyiséget jelentő betegség ez, szimplán a tested, agyad másképp reagál dolgokra, nincsen szinkronban s ezt te másképp látod/éled meg, mint abban a testben élő személy.

Persze ezen belül is vannak a legenyhébbtől kezdve a durvább esetekig pl, de ha annyira durva lenne nem anyud keze alatt élnéd az életed.

Nah meg az emberek zöménél egyre több az ingerültebb emberek száma, elég egy számukra nem tetsző hang vagy hangnem is, hogy kifakadjanak a másik felé; akár ártatlan emberekkel szemben is vannak ilyen esetek.

- ez viszont mai világ "betegsége".

Viszont mivel nem szeretsz vele, anyukáddal élni s ez érzelmileg is hatással van rád, el kell szakadnod tőle mindenképp, mert ha a betegséged miatt nem lesz összhangban a tested, elméd és az érzéseid, annak rossz vége is lehet!

(már történt ilyen)

S ezzel lehet anyád is tisztában van, alapon sok minden nyugtalaníthat egy felnőtt embert, aki nem csak magát tartja el s ki tudja milyen háttere van, de egy gyermek is felelősség, nem kicsi.

Normális esetben pedig a fiatalok huszonévesen saját életet kezdenek, a szülőknek pedig lezárul a kb negyed évszázadnyi gondozás, ellátás a gyermekük felé.

S egy nő persze jobban tart egy ilyen helyzettől, hiszen alapból ha történne valami ő a női gyengébb teste miatt hátrányban van egy fiatalabb férfi testével szemben.

Ez is lehet oka, hogy az egekben a szíve s a száját nyitja ki.

Az a baj nem látom a te betegséged jeleit/tüneteit, mióta van, s megértőbbnek kellene lennetek egymással szemben, igen neked is felé.

Fordulj szakemberhez a helyzeteddel, mert ez egyikőtöknek se jó - főleg, ha már anyud szívére ilyen hatással van a jelenléted.

Sokan halnak meg már 40-55évesen szívproblémákkal, vérnyomás stb.

S mivel ő keze alatt vagy, nem akarok vészmadár lenni, de lehet előbb beütne a baj, te pedig egyedül maradnál (? - nem tudom van-e valaki aki felkarolna).

Mindennel kell számolni az életben.

Sose tudhatjuk mi történik.

Az embernek annyi is elég ha a járda szélén várja a zöld lámpát.

"de már elegem van belőle" -írtad.

Nos gőzöd sincs, hogy egy gyermek nevelése alatt hányszor adódik olyan helyzet "nem bírom", "elegem van", "ki vagyok testileg lelkileg"...

Nemhogy egy beteg gyereket felnevelni, s akkor is gondját viselni vagy csak eltartani, holott TE már felnőttnek számítasz!

Úgy ejts ki a szádon dolgokat, ha nem csak a saját önzőségedből s csak a te nézetedből nézed a dolgokat.

Örülj, hogy van aki ott van neked és még él!

(enyém meghalt balesetben)

Megpróbálhatod azt is, hogy kettesben vagy hármasban (szakember a plusz 3.) megbeszélni dolgokat.

Kérdezd meg anyudat, milyen nagy felelősség szülőnek lenni és mivel jár.

A férfiak többsége szarik bele a gyereknevelésbe, gőze sincs a többségnek mekkora felelősség.

Férfi/fiú aggyalnehezebben fogod fel annak a súlyát, hogy anyuddal élsz 28évesen.

Nem bántásból írom ezeket, hanem olyan tények, amikbe bele kellene látnod s értékelned azt amid van!!!

Ha pedig eleged van: Állj saját lábadra.

Megsúgom, hogy egy egészséges embernek se egyszerű a dolga.

Gondolkodj el, beszélgess anyuddal és szakértővel is. Kezdj el gondolkodni a jövődön, hogyan tudnál előre haladni s saját lábra állni.

A szülők se lesznek örökké velünk!

S ez nemcsak rád igaz, hanem azokra a huszon, harminc évesekre, akik valami oknál fogva szülők, nagyszülőkkel élnek...egészségesen is...

Második, te gyökér, a bénának is azt mondod, hogy álljon lábra? :D

Szerinted, ha egy egészséges embernek nehéz elindulni az életben, egy beteg embernek megy?

Most komolyan a kérdező kérjen elnézést, mert az anyja egy hisztérika? Ismerek olyan nőt, aki szó nélkül gondozza az értelmileg visszamaradott, tolókocsis fiát, kedvesen törölgeti a nyálat róla a vonaton, miközben viszi foglalkoztatásra, most komolyan, értsük meg a kérdező anyját, hogy hárpiáskodik?

Már ne haragudj, de te hülye vagy? Kérdezőnek elég nehéz betegsége van, ő szedje össze magát, álljon lábra, de az anyja, aki egészséges és amikor megszülte, vállalta, hogy talán nem lesz minden rendben vele, az meg szegény pára? Menj már a tudod hova :D

Itt a kérdező anyja is jócskán kezelére szorul! Ha mindvégig így viselkedett az anyuka, nem csoda, ha mentális baja lett a gyereknek.

Mindkettőtök kezelésre szorul.A legjobb lenne egymást elkerülnötök.Amennyiben megoldhato ez.