Miért mondják hogy a Magyar sztárok nem is sztárok?

Mert nem azok. Akiket Magyarországon ún. "sztárként" nyomnak, azok jobb országokban közröhej tárgyát képező dilettánsok volnának. A legtöbb magyar csak sejti, milyen elképesztő szakmai mélységben van a média minden ágazata, legyen szó sajtóról, szórakoztató iparról, filmiparról, popzenéről. A legtöbb magyar produkciót nyugaton még egy iskolai önképzőkörben is kiröhögnék.

Ami persze nem jelenti, hogy nincsenek kiváló magyar előadók, színészek és hasonlók, csak azok nem sztárok, és sokszor a kutya sem ismeri őket odahaza. Túl igényesek a bunkó magyar közönségnek, nem értik, nem tudják befogadni.

Szerintem azért, mert egyrészt a magyarokon kívül kb senki nem tud róluk. Másrészt sokan arról híresek, hogy hülyét csinálnak magukból, amiért persze fizetnek nekik, pl Édes élet, Ezek megőrültek, sok olyan magyar sztárt tudnék momdani, akiket ezekből a műsorokból "ismertem" meg.

Ui:én még nem hallottam ilyen momdást.

Mondani*

Mondást*

A másodikkal csak részben értek egyet. Nem értem, miért kellett a közönséget bunkó magyarnak titulálni?

Itt jön a képbe egy közkeletű tévedés: erre van igény.

Nem. Nem erre van igény, de a magyarországi tévécsatornák ezt hajlandóak adni, hogy ezzel is züllesszék a társadalmat. Akinek normális tartalomra van igénye, az nem kap semmit, hiába van többségben még ez a réteg.

A színészek közül vannak nagyon jó színészek, akik Londonban is megállnák a helyüket, de a magyar sztárszínészek között sok a bazári bohóc.

A zenében viszont egy rakat sz@r a felhozatal. Erdős elvtárs óta a giccset, a ganét nyomják a rádióban, a tv-ben. Nincs műfaji sokszínűség, le vagyunk maradva. Amikor divatba jöttek a rave és társai, a magyar zenei adók Demjén Rózsi 70-es évek beli számainak harmadik áthangszerelt változatait nyomták óránként, meg Horváth Csárlit, aki Horváth Attila és Tátrai nélkül sehol se lett volna a 90-es években, ahogy most sincs. Én nem szeretem az elektronikus zenét, sem a hiphop-ot, de ha pl. a Draft, vagy a Mohamed Fatima Londonba születik, most milliárdosok lennének a zenéjükből. Helyette van tv szignál szerző Ákosunk, meg a többi agyonjátszott liftzeneszerző.

A tehetségkutatók is kitermeltek egy csomó sztárt, de a fele se ér valamit, azok is falunapokon vergődnek, mert egy magyar fesztivált nem tudnak megtölteni, hiszen ha az egyiket hallottad, az összest hallottad.

A külföldi sztárok is annyira tartanak minket, mint mi magunkat. Egy Rihanna eljön ide kétszázmillióért úgy, hogy egy igaz hang nem jött ki a száján, a Metallica eljátszotta a Legjobb mérget, mindenki összefosta a bokáját a megtiszteltetéstől, a médiában körbehordozták Lukács Lacit, mint a véres kardot. Aztán a metallicáék annyira vették komolyan ezt a gesztust, hogy a cseheknél a Jozin bazint nyomták el :)Ha komolyan vették volna egy kicsit is, akkor a Keresztesvitézt, vagy a Heavy metal születését, esetleg a Mindhalálig rákkennrollt a pokolgépéktől játszották volna.Nálunk a Tankcsapda egy sztárzenekar a szögegyszerű riffjeivel...

7-es, te gondolom, még nem voltál nagyon a világon az 1990-es évek elején, igaz? Én 14 voltam, és jól emlékszem egy jelenségre.

A Kádár-korszakról sok mindent el lehet mondani, de egyvalamit meg kell neki adni: nagyon odafigyeltek, hogy a tévében, rádióban csak igényes műsorok menjenek, csak jó előadók lemezei jelenjenek meg. Lehet persze vitatkozni, hogy mi a "jó", mert ugye kinek az R-Go, kinek az Edda, esetleg az Első Emelet. Mindenesetre konkrétan romboló tartalom nem volt.

1990-ben ez hirtelen megszűnt, és olyan tré, olyan tahó műsorok kezdtek ömleni, hogy szemünk-szánk elállt. Rögtön kidobták a tévéből az összes normális műsort. Nem volt többé Delta (igényes tudományos híradó), lett helyette Nulladik típusú találkozások ufókkal meg gömbvillámokkal (háppersze). Eltűntek az igényes, profi zenekarok, lett helyettük olcsó szintipopra kecskerímeket nyekegő, fahangú fiúbandák. Megszűnt a Zenebutik, egy elképesztően igényes zenei műsor, amelyben minden műfaj szerepelt a poptól a komolyzenéig, lett helyette - bár kicsit később - Mónika show proliknak meg alja cigányoknak. Méregdrágák lettek a könyvek, de azokból is a szar ponyvát lehetett csak kapni, a normális irodalmat kisöpörték.

Emlékszem, gyerekkoromban milyenek voltak a rádiós vetélkedők, betelefonálós műsorok. Ugyanúgy termékeket lehetett nyerni, mint ma, például Skála ajándékcsomagot, Centrum utalványt, de komoly kérdéseket tettek fel. Például bejátszottak egy komolyzenei részletet, és azt kellett kitalálni, hogy ez mondjuk Bartóktól volt a Divertimento. Ehelyett lett az, hogy naponta ötezerszer lenyomták egy kávémárka reklámját, és a betelefonálónak ezt kellett elismételnie, ha akart nyerni egy pár zoknit.

Azt hiszed, valami titkos összeesküvés volt, hogy a magyarokat elbutítsák? A túrót! A prolik mindig is ott tolongtak, csak senki nem foglalkozott velük, mert nem ők voltak az etalon. Aki szórakozásra vágyott, volt szíves megismerni a komolyzenét, olvasni pár könyvet, felmászni arra a nívóra, ahol már a szórakozás elérhető. Akkoriban mondogatták, hogy egy magyar munkásnak több könyve van otthon, mint egy angol professzornak, és ez nagyon igaz volt. Azzal, hogy elkezdték kiszolgálni a büdös lábú tahókat, sőt, elhitették velük, hogy ők az értékesek, valóban sikerült elzülleszteni a társadalmat. De nem azért, mert utálnak minket, hanem mert proliból egyszerűen SOKKAL több van, mint igényes emberből. Tehát többen fogják nézni a műsort, több lesz a reklámbevétel, több lesz az előfizető, és így tovább... Egyszerű piaci szükségszerűség.

Egyszer egy Stand-up Comedy műsorban hallottam, bár már sajna nem emlékszem, kitől:

"Magyarországon sztárnak lenni olyan, mint fingnak lenni egy szennyvíztelepen"

És amúgy nagyon igaz :D