Lelkileg, idegileg nem bírom az egyetemet és teljesen kimerít. Mit tegyek?
Sok rémtörténetet hallottam már, de nem gondoltam volna, hogy engem már ilyen hamar utol fog érni ez az érzés, ugyanis ez még csak a második félévem. Persze, vannak húzósabb és könnyebb időszakok is, de alapvetően nem is járok egy kimondottan nehéz szakra, nincs is sok órám és azért a tanulásban sem kell megszakadni. Viszont én mégis egy élő hulla vagyok. Mindig elfáradok, soha nincsen kedvem semmihez és állandó stresszben vagyok. Így el tudok ezen hülyéskedni, kidumálgatjuk barátokkal stb., de igazából úgy érzem, hogy megbolondulok. Külön rá kell készülnöm ahhoz, hogy megírjak egy beadandót és így egy pár órás feladat is elhúzódik akár napokig, mert csak halogatom, halogatom, bőgök rajta, úgysem fog menni stb., holott sokkal gyorsabban is meg lehetne csinálni. Mindennek így állok neki, kb. mindent így élek meg, mintha valami lehetetlen feladat lenne és az életem múlna rajta. Ha valami esetleg nem sikerül vagy nem úgy sikerül, ahogyan szerettem volna, akkor az pedig a világ tragédiája és mindentől elmegy a kedvem, semmi motivációm, nem is szólok senkihez és csak bőgök az ágyban. Mindig fáradtnak érzem magam és kikapcsolódásra, pihenésre vágyom, de nem megy. Sokszor az alváson, fetrengésen kívül semmi egyébre nem vagyok képes és, ha esetleg meg is nézek egy filmet vagy elmegyek valahová, akkor is bűntudatom van miatta, mert tanulnom kellene. A múlt hét volt a tavaszi szünet, viszont még akkor sem tudtam normálisan kipihenni magamat, mert állandóan a feladatokon, beadandókon kattogott az agyam. Ilyenkor szépen be is paráztatom magam, hogy elrontottam, kész vége, nem fog menni és így tovább. Lassan jön a vizsgaidőszak is, ami még pluszban rátesz egy lapáttal.
A tanulmányaimon ez eddig nem látszik, mert teljesítem, amit kell és eddig jók is az eredményeim, viszont félő, hogy a jövőben már ez sem menne így. A hangulatom, a közérzetem és a szabadidőm ment teljesen tönkre. Szóval ez így nagyon nem oké, de nem tudom, hogy mégis mit kellene kezdenem ezzel a dologgal.
Nem az egyetem a hibás, és nem is ő a mumus. A hiba benned van. Járj pszichológushoz, aki tud segíteni a melankolikus, életunt hangulatodon. Meg amúgy lusta is vagy. Sportolsz valamit?
Kérdés hogy magát a szakodat szereted e? Mert ha azt sem, akkor hagyd ott a fenébe.
Mivel az egyetem előtt ilyen nem volt soha, ezért feltételezem, hogy köze van hozzá. Középiskolában voltak dolgozatok és felelések napi szinten, házi, érettségi, jártam plusz tanfolyamra, nyelvvizsgáztam, jogsit csináltam és sosem voltam ilyen. Most csak az egyetem van az életemben, sokkal kevesebb időm megy el az órákkal, nem kell napi szinten készülni, kevesebb a "házi" is és egy vizsgán sem bukod el a jövődet, mert lehet javítani, viszont mégis sokkal rosszabbul viselem. Alapvetően nem vagyok ilyen, sosem voltam ennyire negatív stb., de most mégis ez jön ki belőlem. Nem mondanám magamat lustának, amit kell azt megcsinálom (még, ha esetleg nehezen is megy), de ezen felül már kész vége, nincsen hozzá se erőm, se kedvem. Sportolni sosem sportoltam. Más hobbim volt, viszont az mindig a szabadidőmre korlátozódott (pl. szünetek), mert mindig a tanulás volt az első.
A szakkal magával nincsen probléma, nem szeretném otthagyni. Ezt jelöltem meg egyedül, tudtam, hogy ezt szeretném tanulni (persze, még csomó mindent nem ismerek, de egyelőre nem tudnék mondani semmi mást, ami jobban érdekelne). Most is szeretem és érdekel is. Jól is megy. A közeg is jó, jó a hangulat, szeretem az oktatókat és a szaktársaimat is. Szívesen járok az órákra, ha ott vagyok és csinálom, akkor élvezem. Tanulás közben is ráérzek az ízére, ha ráveszem magam és elkészítem a beadandót, előadást stb., akkor már érdekel, tetszik és örülök neki, hogy ilyen feladataim vannak. Az üres órákkal és az aggodalmaskodással, parázással van a probléma, ami ezt megelőzi és követi, mert tulajdonképpen mindig van valami, amin stresszelni "kell".
Nem, nem vagyok bak. Kos a csillagjegyem, bár nem tudom, hogy ez mégis mit jelent...
Én sem egy nagyon nehéz szakra járok és nekem is ez a második félévem. A gyakorlat is sok energiát elvesz, az egymás után lévő előadások, szemináriumok is és az is, hogy ingázok haza, általában 6-8 között érek haza, állandóan hulla vagyok.
Ha tudod, hogy miért kezdted el ezt a szakot, ha megvan a motivációd, akkor minden nehézség ellenére is végig tudod csinálni. A sikerélmények is előrelendítenek, ne add fel.
Ne keseredj el! Az egyetem tök más, mint a középiskola. Ha hajlamod van valamilyen lelki betegségre, simán lehet, hogy a középiskola szabályozott, korlátozó keretei között nem jött ki, az egyetem szabadabb légkörében meg előjön. A korlátok ugyanis egyben kapaszkodóként is szolgálnak.
Az írásod alapján úgy látom, hogy nem az egyetemmel van a baj, menni fog ez neked, csak néhány aprósággal teszel keresztbe magadnak - de azzal nagyon. Stresszelni ugyanis rettentően fárasztó, nem csoda, hogy teljesen kimerült vagy. A megoldást neked kell megtalálni, de ha van lehetőséged pszichológus segítségét kérni, akkor érdemes. Amit még megpróbálhatsz: társakkal megbeszéled, hogy együtt tanultok, elkészítitek a házikat, beadandókat. A legjobb lenne persze, ha kötött napirendet készítenél magadnak, meglenne az ideje a tanulásnak, alvásnak, házimunkának és szórakozásnak, de amikor az ember élete egy nagy katyvasz, akkor egyedül nehéz egy kötött napirenddel elindulni. Sokkal könnyebb, ha megbeszéled valakivel, hogy együtt csináljátok, mert így nem lesz tere a halogatásnak.
"Most csak az egyetem van az életemben, sokkal kevesebb időm megy el az órákkal, nem kell napi szinten készülni, kevesebb a "házi" is és egy vizsgán sem bukod el a jövődet, mert lehet javítani, viszont mégis sokkal rosszabbul viselem."
Az egyetem még mindig nem csinál veled semmit, hanem te teszed magaddal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!