Miért mondják azt az ismerőseim hogy ne legyek negatív, majd amikor pozitív vagyok folyamatosan kritizálnak amitől negatív leszek?
Semmi értelme nincs. És általában olyan bölcsen adagolják a kis tanácsaikat, hogy tényleg úgy érzem néha, hogy érdemes lenne megfogadni. Megfogadom, negatívan állok hozzá magamhoz (még nem vagyok elég jó, még van hova fejlődnöm, stb)
Aztán amikor mondják, h hát ez borzalmas, sugárzik a negativitás, legyek pozitív, néha ettől függetlenül elengedem magam és pozitív vagyok, nyílt akkor meg nagyon hamar kapom a pofonokat, hogy ugyan már mit képzelek magamról. Hiszem semmim sincs, semmit sem értem el, először érjek el valamit aztán.
Az emberek szeretik látni h a másik szenved? Vagy mi ennek az értelme?
"Hiszem semmim sincs, semmit sem értem el, először érjek el valamit aztán."
Szerintem ebből a mondatból eléggé az jön le, hogy az ismerőseid negatívak. Ilyet mondani valakinek még csak realistának sem hangzik.
Átestem ezen nagyon régen, kamaszkorban. Semmi nem volt jó senkinek, akárhogy viselkedtem. Ekkor megértettem sok szenvedés után, hogy mindenki fogyatékos, és fogalmuk sincs mivan, de rengeteget tudnak pofázni.
Ezért már a hisztijükre, kritikájukra ellenszenvesen reagálok, önmagam vagyok, és az maradok, míg Ők tovább mérgelődnek a semmin.
Legyél önmagad mindig, amilyen te akarsz lenni. Ha valaki hisztizik, szólj vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!