Hogyan viselkedtek olyan emberek társaságában akiket nagyon nem kedveltek vagy utáltok?

Ó hát én is ilyen voltam fiatalon...mint az előttem válaszolók...

Idén leszek 45-éves és már úgy gondolom nekem senki előtt nem kell megjátszani magam.

Simán pár célzott mondattal kiutálom a helyről.

Hozzá kell tegyem csak olyat utálok aki nagyon is rászolgált ...-így van rajta épp elég felűlet ami koptatható...

Utolsó, ez egy remek, kellemes bunyó kezdeti stádiumát veti fel, vagy szereted azt művelni? Gondolom valami megveszekedett ketrecharcos lehetsz.

Vannak következmények...

@3 A pár célzott mondattal kiutálás aztán virtigli felnőtt megoldás.

A kérdésre válaszolva: semmi különöset, pár mondatnyi társalgás erejéig bárkit el lehet viselni, ha pedig mégsem, akkor nyilván a nyílt kommunikáció a nyerő, azt is lehet közölni egy társasággal, hogy az esetleges konfliktus fényében inkább távoznánk.

Én anno, sulis koromban utáltam egy lányt. Mivelhogy az osztálytársam volt, kénytelen voltam egy légtérben lenni vele. Nem szóltam hozzá, ő néha szólt hozzám, én röviden válaszoltam oszt' annyi. Irtó arrogáns és nagyszájú lány volt (az irónia az, hogy ő nem utál engem, csak én őt. :D Szóval ez egy ilyen komplikált dolog.)

Szóval igen, akit utálsz és történesen meg kell osztanod vele a légteret, akkor tényleg az a legjobb, ha nem szólsz hozzá. Ha esetleg az illető mond neked valamit, akkor csak nagyon röviden válaszolj, ezzel is kimutatod neki, hogy nem foglalkozol vele.