Mi történhetett vele?

Fejébe szállt a "kitűnő tanuló vagyok,és az is maradok" irányzat és nagyon laza lett.

Szüleim azt szokták mondani,hogy nem minden ált.iskolás kitűnő tanuló fogja tudni megtartani ezt.

Nagyon helyesen rájött, hogy semmit sem ér a tanulás...főleg középiskolai szinten. De még egyetemen sem ha rossz szakot választasz.

(Végig kitűnő tanuló voltam középiskolában, aztán kitüntetéses diplomát szereztem, de kitörölhetem vele a seggem, mindegy lett volna ha itthon fekszem 9 évig, nem lennék rosszabb helyzetben...)

Én is hasonlóan voltam. Általánosban mondjuk azt, hogy jó voltam. A középsuliban lejjebb adtam. Nem nagyon motivált semmi, ellustultam, az oszttársak is szekáltak. Nem éreztem azt, hogy az életem tart valahova vagy valamerre. Fősulira mentem, de ott még rosszabb volt a helyzet. Ezt nem részletezném.

És az hogy mi a siker? Nézőpont kérdése. Lehet, hogy ő átértékelte ezt a "sikerességet", ami addig történt vele.

Amúgy igaz 4es, legtöbbször sz@rt sem érnek az iskolában tanultak. A végzettségem,és amit elvileg megtanultam (bár lófszt sem tudnék belőle felídézni), szinte nem ér semmit.

Sokszor gondoltam azt, hogy egy értelmes szakmával (asztalos, boltos, hasonlók) többre mentem volna. Persze hangoztatják, hogy pl boltossal Dunát lehetne rekeszteni, de mindig van igény, keresik őket. Persze lehet hogy én látom rosszul ezt.