Hogyan lehet hónapról hónapra élni 400. 000 forintból?

Szerintem ez nagyon nagy részben az oktatáson múlik. Hogyan készítsen valaki egy épkézláb költségvetést, ha azt se tudja, milyen kategóriákra kell gondolnia? Vagy egyáltalán hogy költségvetést kéne készítenie. Szerintem ez nagyban hozzájárul a problémákhoz. A másik, ami részben költségvetési, részben pszichológiai probléma, hogy gyenge az emberek önismerete, így jobban beleesnek implzusvásárlásba, kevésbé tudják, hogy miről lehet lemondani stb. A harmadik meg hogy sokan hitelből költekeznek, de persze a szép házra, új autóra, évente cserélt legdrágább telefonra nincs ráírva, hogy a gazdájuk a hitelcsapda szélén tántorog. De ha a szomszédnak van, nekünk is kell.

De szerintem nem a fiatal, átlagosan kereső, gyermektelen párok nem élnek meg jellemzően, hanem az átlag alatt kereső gyerekesek, vagy akinek valami speciális kiadása van (beteg szülő gondozásának költsége, drága diétát igénylő saját betegség, pénzszóró házastárs).

#1, 5 éve teszünk félre nagyjából havi 100 ezer forintot. Csak olyan dolgokról mondtunk le, amiket nem bánunk (autóról igen, nyaralásról nem), és ez a közel hatmillió nagyon is sokat számít most, amikor lakást veszünk.

Persze az igaz, hogy ha nem lenne olyan kormányzati segítség, mint amilyen hála Istennek már sok éve van, ez önmagában nem lenne elég. De hidd el, nagyon is sokat számít, ez lényegében plusz egy szoba!

Ennyiből egész biztosan félre lehet tenni.

Még ha 150 is az albérlet mindenestül, 250 marad élni.

Én sajátban vagyok, cserébe nincs 250 se a havi bevételem.

Egyébként lehet írni Excelben: rezsi, kaja és bevásárlás, extra kiadások, hobbik, egészségi kiadások (én a fájdalomcsillapítót sorolom pl ide).

Így képbe kerül az ember, mire mennyi megy el, az egyes hónapok összehasonlíthatóvá válnak, a kiugrások látszódnak.

Inkább az a gond, hogy sokan nem keresnek 200-at, hanem csak 150 környékén vagy annyit se.

Mondjuk 140+160=300, ennek több, mint a fele megy az albérletre és így ez azért már karcsúbb.