Az ember élete miért ennyire roppant bonyolult?

Mondanál példát, hogy te mit tartasz bonyolultnak?

Megtanulni a könyvbõl egy minimum elvárt dolgot? (átlagos iskolákban vagy egyetemen nem kérnek sok anyagot, akinek meg nehezen megy a tanulás, az ne válasszon kemény iskolát vagy egyetemet, amit nem bír el)

Beilleszkedni? Alkalmazkodni? Nem csak te alkalmazkodsz másokhoz, hanem õk is hozzád, a társas kapcsolatok kölcsönösek. Sok helyen eléggé befogadóak az emberek, tehát nem olyan bonyolult alkalmazkodni. De ahol bonyolult, az sem rossz dolog. Nem csak te segítesz másoknak, hanem elvileg mások is neked, a normális emberi kapcsolatok kölcsönösen mūködnek. Azt nem tudom, hogy nálad mi a helyzet, hogy ennyire alárendeltnek érzed magad mindenkivel szemben, hogy szerinted csak neked kell tenned másokért.

Munkát keresni bomyolult? Elküldeni egy fránya CV-t? Magadhoz illõ (!) munkát keresni, amit nem érzel olyan bonyolultnak (pl. akár sepregetés, budipucolás), és nem is kell azon törd magad, hogy alkalmazkodj egy környezetbe, amibe nem illessz bele.

A leírásodból az jön le, hogy elég idegbeteg emberke lehetsz, ha ezek a hétköznapi dolgok téged idegesítenek..

Te sajátmagadnak bonyolítod az életed, nem muszáj költözködnie senkinek, megteheted azt is, hogy beéred egy bármilyen munkával, amit ott a szülõvárosodban találsz, aztán költözzön az, aki válogatósabb a munkájával, mert nem éri be bármivel.

Én például tipikusan "fura" ember vagyok, szerintem autisztikus is, de mindenképp van valami ketyóm. Egyik tünet, hogy nem ismerem fel, mikor viccelődnek és mikor gondolják komolyan vicc-álarcba bújtatva. Mikor igazi a mosoly és mikor ál.

Meg fura, mintha amiből mások problémát csinálnak, abból én nem és vica versa.

De meg a zebrán is máshogy megyek át.

Szóval például nekem az alkalmazkodás igenis nehéz. Mindenkinek az, tudom, de nekem azt is tanulnom kell, amit másnak nem. Erről nem tehetek. Jó, arról igen, hogy fejlesszem magam azért, de az alapvető gondról nem.

Amúgy Kérdező, nem tudom.

Elvileg azért dolgozuk, hogy éljünk, de annyi időt elvesz a munkahely, hogy ez fordítva van. Pénz kevés, stressz sok. Mindig van elintéznivaló vagy valami dolga az embernek munka után.

A sport létszükséglet lett, mint az evés, de sokunknak kín és igenis nincs, amit igazán szeretünk.

Az élet nagyon szomorú és kegyetlen.

Kitörni rém nehéz.

Tele van tragédiákkal, veszekedésekkel, gyűlölettel, fiatalok halálával....

Stb-stb.

Tehát egyetértek.