Miért nem egészséges az, hogy egész nap egyedül a szobámban vagyok?

1: nem éri elegendő mennyiségű és erősségű napfény (igazából az UV-sugárzáson van a hangsúly) a bőrödet, ami a D-vitamin termelést erősen korlátozza. Ez a vitamin néhány neurotranszmitter alapanyaga, amiktől jól érzed magad, ha az agyadban megtalálhatóak (pl. szerotonin). Télen különösen rossz a helyzet az amúgy is kevés napfény miatt. Ilyenkor táplálékkiegészítővel kell pótolni a hiányt. A legtöbb depressziós embernek a D-vitamin szintje súlyosan a minimum alatt található. Képzelheted milyen lehet a sarkkörön élni, ahol még ennél is kevesebb fény van. Ott ha nem eszik jól és jót az ember, akkor vége a történetnek.

2: nincs elég emberi érintkezésed, amitől az agyad elkezd megzápulni. Egy elég nagy terület benne arra van hangolva, hogy a kötődést kezelje más emberekkel.

3: mozgáshiány, alultápláltság, visszafejlődik az izomzatod és az étvágyad is, amik miatt éppen hogy jutalmazná az agyad a szervezeted, hogy csináld még tovább, de nem így történik és belekerülsz egy önpusztító spirálba. Aztán jönnek a kábszik, amik megmutatják, hogy milyen lenne a jó élet nélkülük.

Tudod az az érdekes, hogy ha megfelelő módon élnél, mozognál, táplálkoznál, lenne egy pár barátod, akivel tudsz beszélni, biztonságban éreznéd magad, akkor nem lenne szükség az egész napi szobában kuporgásra, mert úgy éreznéd, hogy máshol kell lenned. De mivel nem érzed így, ezért bezárkózol és ez szomorú. :(

Én is ilyen vagyok és csak nagyon ritkán érzem úgy, hogy ki kell törnöm. Pedig ez volna a normális.

"egy párkapcsolat jó lenne már"

Na látod. Szerinted ha egész nap egyedül ücsörögsz a szobádban, akkor egyszer csak be fog mászni az ablakon a leendő párod? Ugye hogy nem. Tessék kimenni, sétálni, emberekkel találkozni. Ha van kutyátok, akkor a kutyafuttatókban szuperül lehet más kutyásokkal ismerkedni. Gondolkodj egy kicsit, és találni fogsz lehetőséget az ismerkedésre.