Ha egy kövér embernek tapintatlanság megjegyzést tenni a súlyára, akkor egy sovány emberére miért nem?

Ez egy nagyon jó kérdés, a választ sajnos nem tudom.

Én vékony ember vagyok, igazi hardgainer, ektomorf. Ehetek amennyit akarok és gyúrok, de látványos változás nincs.

Egyre kevesebbet mozdulok ki otthonról (párkapcsolat is lehetetlen emiatt), de még sincs olyan nap, hogy valami zsírgolyó ne szóljon be. Ha pedig visszaugatok, meg van sértődve. A munkahelyemen is volt már ebből komoly konfliktusom.

Egyébként azt tapasztaltam, hogy az edzőteremben, ahol vannak olyanok, akik baromi jól néznek ki, nem szólnak be... Mindenki csinálja a saját dolgát.

Én már rég nem ezek az elvek alapján élek.

Kollégám 190 kg. Mindent megteszünk érte, hogy segítsük a fogyását. Több orvost bevontunk, hogy beszélgessen vele. Szerveztünk neki randikat az orvossal. Az ő döntése, hogy elmegy-e vagy sem. Rendszeresen mutatunk neki olyan kajákat, amik finomak és segítenek fogyni és a receptet is odaadjuk neki. Elmegyünk vele gyúrni. Van hozzá érzéke, csak noszogatni kell. Amikor csokit zabál, rá szólunk, és adunk neki inkább zabszeletet, vagy salátát, vagy magvakat, vagy gyümölcsöt. Minden nap friss gyümölcs van az asztalán, ha nasizni akar, inkább azt egye és nem a csipszet, meg a többi mérget, amit magába töm.

Tapintatos lennék, ha békén hagynám? Lehet.

Jó ember vagyok, hogy segítek neki fogyni és megpróbálom ránevelni az egészséges életmódra? Szerintim biztos. Már 20 kg-t ledobott fél év alatt.

Rossz ember lennék, ha nem törődnék vele, és nem segítenék neki. Határozottan közönyös és rossz embernek tartanám magam, ha ezt megtenném.

Úgyhogy lehet, hogy tapintatos lennék. De egy rossz ember.

Ez az én életem. Az én életfelfogásom. Tehet egy szívességet, aki tapintatos és nem segít, amikor látja, hogy szükség van rá.

"Pedig a kövérség is éppen olyan egészségtelen, mint a soványság"

Ez nem igaz. A kövérség ( a túlsúly) ugyanis mindig egészségtelen. Nincs olyan, hogy valaki kövér, de egészséges. A soványság ezzel szemben lehet sima vékony testalkat is, nem feltétlen betegség okozza. Illetve nálunk egyre több az elhízott ember, a szemünk hozzászokott ehhez, és sokan már a normál testalkatot is túl vékonynak látják.

Kéretlenül beszólogatni egyébként senkinek sem szabad.

Tévhit, hogy nem lehet valaki túl vékony.

Tévhit, hogy a túl vékonyak egészségesebbek, mint a túl kövérek.

Mai nap egyre több a táplálkozási rendellenességek küzdők száma. Hamis testképet üzen a média. A kormány a sportolás helyett a sport nézést támogatja. Az egészséges táplálkozás helyett a nyaralást. nem támogatja az egészséges életmódot, pedig tehetné, cserébe a nyaralást és a sportesemények látogatását támogatja. Pedig ugyan annyi erőfeszítés lenne nekik a saláták és a testmozgást támogatni. Csak valamiért nincs érdekükben. Fontosabb, hogy egészségtelenül éljünk? Miért?

A tesitanároknak nem mondom, hogy feladatuk, de lehetőségük, hogy megtanítsák az egészséges testképet és ne csak mozgassák a diákokat, hanem megtanítsák, hogy melyik mozgás, mire való, hogy egészségesek tudjanak maradni. Mivel nincs helyettük senki más, aki ebben a témában tudna segíteni a nemzetnek, bennük bízok.

Akiknek ez feladata lenne, azok szándékkal nem teszik ezt, mert az nekik a biznisz, ha sok a beteg és rosszul táplálkozó ember.

de mindig a menők gúnyolják a nem menőket, most nem mondom hogy ez az élet rendje, de sajnos tendencia... igazából szerintem ez az oka. egyszerűen a kövér emberek kerültek a menő oldalra, és így mindenki másnak kuss van.

amúgy univerzális jó tanács minden sorstársamnak: a miért vagy ilyen sovány kérdésre egy helyes válasz van, miért vagy ilyen kövér? (szökőévente kb. egy embert sikerül ezzel elgondolkodtatnom, a többi megsértődik, de kit izgat?)

Igen ez tényleg jó kérdés. Én a vékony emberek közé tartozom. Egy időben nem tudtam hízni semmit. Szüleim is vékonyak, szóval nem meglepő, hogy nem vagyok 100 kilós. Mindig ettem mindent normálisan, nem éheztettem magam.

Kaptam gyönyörű megjegyzéseket. Gyakorlati helyemen a főnökasszony napi szinten megjegyezte, hogy "össze vagy szakadva", illetve mikor téma volt, hogy ki milyen kaját szeret,mondtam nem vagyok válogatós, erre azt mondta, ezt nem hiszi el,akkor nem lennék ilyen sovány. A kollegái is mondták,hogy hízhatnék, mert nem szeretik a csontkollekciókat. Ekkor már volt, hogy majdnem sírtam a vendégek előtt, annyiszor elmondták ezt egy nap ( étteremben volt). Sírtam itthon is sokat emiatt, azt akartam, hogy orvosok hìzlaljanak fel valahogy, de szerencsére nem engedték a szüleim. Nyáron rövidnadrágot is alig mertem felvenni, nehogy valaki lássa a testem. Bikini szóba se jöhetett. Iszonyú bántóak tudnak lenni az ilyen megjegyzések. Akkor voltam 50 kg. Híztam azóta 4 kg-t. Most meg azért szóltak meg, mert "nagy a fenekem". Úgyhogy esélytelen megfelelni a rosszindulatú embereknek, de nem is érdekel már. 162 cm vagyok és 54 kg. Tökéletesen érzem magam a bőrömben.

Egyébként volt olyan kolleganőm aki nagyon el lett hìzva, a barátjának azt hazudta, hogy munkaidőben salátát eszik, közben meg rendelte az óriási gyros tálakat. Ő is nagyon rosszindulatú volt velem, folyton mondta, hogy milyen sovány vagyok. Bár én mindig azt kamuztam neki, hogy nem làtszik rajta, hogy hízott, nem szoktam senkit direkt megbántani semmi ilyennel. Pedig az évek alatt rendesen kövér lett.

Akik a másikon gúnyolódnak ilyen miatt, gondolkodjanak el azon, hogy mennyire bántó tud ez lenni rendszeresen!!!

24N

Mindkettő bunkósàg.

Minden ember tisztàban van azzal, hogy hogy néz ki. Ez az ő dolga, magànügy. Teljesen felesleges és paraszt dolog beszólni bàrkinek.

A tesómmal ketten vagyunk testvérek. Ő apura ütött inkàbb és szerencsés, vékony testalkatú, én anyura, és túlsúlyos vagyok. Igyekszem tenni ellene, de nem könnyű, bàrki bàrmit mond. Hiàba oktatnak ki, akkor is nehéz. A testvérem akàrmit, akàrmennyit ehet akkor sem hízik.. Semmit nem tesz érte de olyan alakja van amire sokan vàgynànak.

A hozzà hasonló emberek könnyen ugatnak be annak aki hízékony típus. Nekem ne mondja senki hogy ez nem genetika amikor több olyan embert is ismerek akik sajàt bevallàsuk szerint is mindent esznek mégis vékonyak és semmi extràt nem mozognak . Az ilyenek ítélkeznek legkönnyebben mikor ők kicsit se küzdenek a szebb külsőért csak ezt dobta a gép.

Ha valaki ràm néz, csak egy dagadt embert làt, de azt nem, hogy évek óta diétàzom, mozgok, csak nagyon lassan megy , és időnként elfogy minden reményem, erőm a folytatàshoz mert alig van eredménye a szenvedésnek és ez elkeserít. Nem könnyű mindig megvonni magadtól dolgokat... Ilyenkor a legjobb mikor még egyet belém is rúg valamelyik nyomorult mert nincs jobb dolga mint engem szapulni...jól jön, tényleg.

Megértem mindkét tàbort, hogy rosszul esik a dolog, én pl sosem sovànyoztam le senkit , de mindig úgy gondoltam, ők a szerencsésebbek. Bàrcsak az lenne a legnagyobb " bajom" hogy vékony vagyok és nem tudok hízni. A vékony embereket még mindig kevésbé éri gyűlölet mint a súlyproblémàkkal küszködőket.