Az normális, hogy meg akarom ölni magam, mert nem látom értelmét a szenvedésnek?

Normális.

bizony, ez normális xd én is azt tenném...xd

igen...általában aki boldog, az nem akarja.

Igen, normális. De azért gondold végig. Én ugyanez miatt akartam kinyírni magam pár éve, de nem jött össze. Utána tettem azért, hogy megváltozzon az életem, és sikerült elérni a célomat. Biztos, hogy van valami, amiben jó/tehetséges vagy, ami érdekel. Foglalkozz azzal sokat, és másképp látod majd a világot.

Nekem is :/ Mesélj róla ha akarsz

Én szinte mindent elvesztettem, a földi poklot megjártam, majdnem hajléktalan lettem, hónapokig éheztem, megpróbáltak kirabolni, még a legfontosabb emléktárgyaimat is ellopták féreg emberek, a legmélyebb ponton elgondolkoztam azon, hogy ennyi volt, de aztán beláttam, annak semmi értelme, ha élettelenül himbálózom egy fán, így nem tudok küzdeni, helyrehozni dolgokat, bosszút állni a nekem rengeteget ártó embereken. Valami hatalmas küzdőszellem szállt meg és ugyan csak nagyon apró lépésekben, de elkezdett javulni az életem, még messze vagyok az út végétől, de érzem azt, hogy a küzdés ki fog fizetődni. Bármennyire is szenvedsz találj egy célt, amit tűzön vízen át keresztül akarsz vinni, ha feladod, akkor már semmit nem tudsz tenni és helyrehozni.

Van egy olyan dolog, hogy direkt választunk bizonyos feladatokat földi pályafutásunkra. A lényeg a fejlődés, azon készségek elsajátítása, amelyek által "sikerre" visszük az életünket. Tanuló bolygó, ám legyél tudatába, hogy benned van az erő és felejtsd el az önkorlátozó hitrendszereid bugyrait. Ha küzdésként éled meg, válj harcossá. Amennyiben feladod, semmit sem nyersz, se itt, se ott, ahonnan lejöttél, hogy lelki javakat gyűjtsél. A mindenhol jelen lévő támogatást meg csak észre kell venned. Igazából minden a javadat szolgálja, hogy tökéletesedj. A befektetett munka kifizetődik.

Nem normális. Próbálj pozitívabb lenni és tenni hogy megváltozzon minden. Nem szabad feladni.