Pozitív gondolkozás helyett nem inkább arra kéne törekedni, hogy a társadalom legyen egészséges és emberséges?

Szabó Péter egy mentálisan zavart és érzelmileg nulla alak, aki a saját szaros életet próbálja javítani azzal, hogy másoknak ad semmirevaló, használhatatlan tanácsokat. Egyenesen megtudnám fojtani. Jobban utálom, mint Gyurcsányt!

Amúgy a pozitív gondolkodás nagyon jó dolog csak nem Szabó Péter módra!

Ahhoz hogy a társadalom egészséges legyen, egészséges egyének kellenek akik önmagukban is megtalálják a boldogságot és ezt próbálják átadni. Sajnos nálunk sokkal inkább megy a másik lehúzása, lebecsülése.

Na meg miért a pozitív gondolkodás "helyett" kellene bármit? Ezzel alapból úgy teszel, mintha a pozitív gondolkodás a társadalom ellensége lenne.

Annak sem sok értelmét látom, hogy fennakadsz valaki "tanain". Attól hogy neked nem segít, nem szimpatikus, másnak még segíthet.

Illetve a "negatív emberekről" is másképp gondolkozunk. Bár nem vagyok egy Szabó Péter fan, de alapvetően jogos amit mond. Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz dolgokra pazaroljuk el. Ha választhatsz, hogy minden nap eszel egy marék szart vagy egy marék édességet, akkor utóbbit fogod választani.

De igazából értelmetlen az egész vita olyan emberrel aki alapvetően búval b..szott és utál mindent ami "pozitív".

Én elég önző vagyok és nem szeretem az embereket.

Így nem az individuálissága miatt utálom a "pozitív" gondolkozást.

Amiatt gyűlölöm, mert nem engedi, hogy az egyénnek negatív érzelme legyen. Görcsösen kizár minden negatív érzelmet.

Számomra pedig ez érzelemelfojtás.

Pedig úgy gondolom, az érzelmek kiegészítik egymást.

Én pedig szeretem megélni őket.

Nagyon érzelmes ember vagyok és olyan, aki valamit vagy nagyon utál vagy nagyon szeret.

Tegyük fel, fontos nekem valami, szeretem, kellemes érzéseket vált ki belőlem, küzdök érte. Ha rajtam kívül álló okok miatt veszítem el, PONT EMIATT leszek idees és szomorú. Ha nem lennék ideges és szomorú, akkor az azt jelenti, hogy az adott dolog nem is volt fontos számomra.

A pozitív gondolkozás kizárja, hogy sírjak a rajtam kívül álló okok elvesztése miatt.

Holott én inkább arra törekszem, hogy azért záros határidőn belül túltegyem magam (de addig hadd sírjak már), új tervem legyen, felálljak, leporoljam magam. De sírni hadd sírjak! Basszus!