Miért van az, hogy annyira vágyok valamire most pl ps4 megkapom és eltűnik a varázs és már nem is kell?

Meg tudom érteni.

Gyerekként a dolgok maguktól jöttek. Nem kellett küzdeni érte, csak lettek. Most meg megveheted magadnak amire vágysz, de ha bele gondolsz hogy mennyi verejtékes munka volt összekaparni a rávalót, már nem olyan jó érzés...

Sz*ar ez a felnőtt lét.

2.-ik válaszóló vagyok.

A 3.-ik válaszóló igen jó dolgot írt. A nem kézzel fogható dolgok sokkal nagyobb nyomot és örömet hagynak az embernek mint a tárgyilagos, de mint minden más ez is emberfüggő.

az a vicc, hogy én 1 milkás gépet vettem és többen mondták, hogy mekkora élmény lesz megvenni, meg összerakni (utálom a hardver részt)

megvettem, összeraktam semmi sikerélmény, kb az "ok ez is megvan" érzés

de bármikor amikor fejlesztek, szívok órákat és megjelenik a képernyőn 1 kis jel, szám bármi amit programoztam na az tud ám örömet okozni, még néha akkor is ha tudom, hogy kb semmi az egész, vagy nagyon alap rutin

nem az eszközök jelentik az örömöt, hanem a siker, az élmények!

nem akkor fogod értékelni ezt amikor megszerzed, hanem amikor X év után visszatekintesz mennyi mindent kaptál tőle, mennyi élményt, szórakozást, esetleg kapcsolatokat, új ismerettségeket

Én is azt vettem észre, hogy mióta felnőtt, kereső ember vagyok, a tárgyak nagy része nem nyújt egyszerűen örömet. Ideig óráig élmény aztán csak használom (vagy nem).

Nekem például pár éve sokkal többet jelentenek az élmények. Akár egy kirándulás, akár utazás, program, barátok. A tárgyak pedig csak ezek segítői.

Habitus kérdése is. Régen sokkal otthon ülősebb voltam, gyakorlatilag a szobám volt a mindenem. A benne lévő tárgyak is az életem részei voltak. Manapság a szoba inkább csak egy hely ahova hazamegyek aludni.

Amúgy nálam gyakorlatilag pont ellentétesen működik, mint ahogy az első leírja.

25+ éves koromig szegény voltam. Gyerekkoromban is ritka volt, hogy nagy értékű vagy új dolgot kapok, így megvolt mindig a vágyakozás. Ha vettem is valamit az elvitte minden pénzem, cserébe érték volt.

Mióta dolgozom, azóta pedig megengedhetek magamnak relatív sok dolgot. Nem azt mondom, hogy elverem a pénzt, de simán megvehettem 150+ ezres telefont, vagy 150+ ezres kerékpárt.

Mégis csak használati tárgyak maradtak, arra viszont jók. Ha csak belegondolok mennyi időt elcsesztem régen a Windows "gyorsításával" szoftveres "tuninggal" a telefonra mindenféle ROM-ok telepítésével. Vagy csak a várakozással, hogy betöltse a programokat.

Most meg a gépem csak teszi a dolgát, évek óta nem telepítettem újra, nem csinálok semmit csak internetezek, meg nézegetem, hétvégén merre mozduljak ki.

A vicc az, hogy nem is arról van szó, hogy ne értékelném a kis dolgokat. Mert időnként olyan apróságoknak is örülök, mint egy új pohár, egy szép emléklap, vagy egy új IKEÁ-s szekrény 5 ezerért.

Vagy régen a Battlefield 2 játéknak még a Demo verzióját is hetekig toltam. Majd a teljes játékot is évekig. A Battlefield 3-at szintén évekig szakadatlanul. Mai napig elő tudnám venni. Aztán megvettem közel 30 évesen a Battlefield 1-et, minden extrával és egyszerűen semmi. 1-2 meccs és megunom.

Vagy 10 éve elképzelni nem tudtam volna, hogy egyszer meg fogom unni a játékokat, ehhez képest "felnőttem" és egyáltalán nem érdekelnek, nem is igazán követem őket. Maximum 1-2 jobb telefonos kattintós.

Vagy csak emlékszem, mennyit beszéltünk a gépekről, Pentium 4-es és társai álom kategória voltak. Aztán lett egy jó gépem és onnantól egyáltalán nem is követem a fejlődést. Ugyanez telefonnál. Mióta minden pöccre működik azóta nem érdekelnek különösebben az újabbak sem.

Vagy voltak dolgok amit szimplán meguntam, kiment az életemből. Régebben Photoshop, 3DSMax elég jól ment. Most már arra nem tudnám rávenni magam, hogy feltelepítsem. Viszont a munkámban meg sokkal inkább érdekel a fejlődés és az irányban nyitott vagyok újdonságokra.

Abban is van igazság, hogy utólag sokkal inkább vissza tudja az ember nézni, mit is adott 1-1 tárgy, eszköz. Akár jót akár rosszat.