A legkorábbi barlangrajzok készítői férfiak voltak, akik a vadászatukat vagy nemi vágyaikat ábrázolták, a gender akkor hogy akarja most eltörölni a nemiszerepeket, ha ezek már i. e.74ezer éve is megvoltak? (sőt korábban is)

Visszatérve a kérdésre: Az egyes és kettes válaszolók nagyon könnyen fennakadtak azon a gondolati gáton, hogy ami a kőkorban volt az rossz, ami a mai korban van az jó. Körülbelül ez az érvelésük magja, mert azon kívül hogy a mai kor fejlettségére, és a kőkor meghaladottságára hegyezik ki, és butítják le a kérdést, semmit nem mondtak.

Az ember mint biológiai lény, nem változott semmit sem az időszámításunk előtti 8000-hez képest, de még a 20 000 évvel ezelőtti emberhez sem.

ASzaz, a viselkedését meghatározó ösztönök, érzelmeit alakító agyműködései azonosak.

Persze, felépült közben itt Nyugaton egy civilizáció, ami ma már mederbe tereli az ösztönlényünkből eredő viselkedésünket. ezt nevezzük jognak, és ezzel szabályozzuk tetteink következmélnyeit. A jog persze egy társadalmi normából vált ki, mint civilizációs termék, de ez most hosszú lenne. A lényeg, hogy az ember, mint alapnyag nem változott, csupánm az alapanyagot megmunkáló környezete, a társadalom változott.

Ezért bizonyos dolgokon nem tud változtatni semmilyen kultúrmissziós próbálkozás. Ilyen a gender is, ami megpróbálná a legmélyebb, génekben kódolt viselkedésmintákat is felülírni egy új társadalmi normarendszer kialakításáért.

Sok sikert hozzá, körülbelül olyan mintha egy olyan világot akarnának létrehozni törvényekkel, jopggal, meg új bizottságokkal, amiben az újszülött nem sír fel születéskor, a fáradt ember nem ásít, a kamaszok nem szerelmesek. Ellene megy az ember lényének.

Van persze átmenet az arab világ teljes mértékben férfi központú társadalma, és a gender világ teljes mértékben homogenizált, nemtelen, ösztöntelenített lakói között, de ezt nem tudják sokan felfogni. A szélsőségek nem helyes válaszok.

#11 Akkor az erőszak tényleg a génjeitekben van, nem pedig tanult viselkedés, ergo menthetetlenek vagytok; bármit csinálunk, továbbra hihetetlenül magas arányban erőszakoltok majd minket, és gyilkoljátok egymást.

Vettük...

Azt hinné az ember, hogy a férfiak hirdetnék a leghangosabban, hogy "nem, nem vagyunk csapkodó majmok, vagy ösztönlények!" de nem, a nők hirdetik, akik elkeseredetten szeretnék a jót látni bennetek.

De nyugi, ezt a hazugságot úgysem lehet a végtelenségig fenntartani.

Nyilvánvaló hazugságot minek írna bárki is, akár férfi, akár nő?

Ha szeretnéd, kihegyezhetjük a témát a nemi erőszakra is, bár a kérdés nem erről íródott, és a gender sem kizárólag a nemi erőszak témájáról szól.

Furcsa lenne, ha egy a világ minden táján, minden korban előforduló társadalmi velejárója, a nemi erőszak nem genetikai hátterű lenne részben. Mint ahogy minden emberi viselkedés részben genetzikai hátterű. a matematikai készségek, az agresszióra, mások megalázására vonatkozó hajlam, a jó kézügyesség, az empátiára való készség, a jó zenei tálentum, ezek mind mind örökletesen befolyásolt készségek, hajlamok. Ezek azonban nem azt jelentik, hogy ha valaki hordoz két példányt az agresszív viselkedésre hajlamosító génvariánból, akkor az teljesen biztosan gyilkos lesz, aki pedig egyet sem, az egy tibeti szerzetes nyugalmával éli le az életét.

Ezek hajlamok, amik az ember végső személyiségét, viselkedését önmagukban még nem determinálják, hanem a társadalmi, általánosabban környezeti hatások befolyásolásával adnak majd eredményt.

Maradva a példánál, ha egy személy két példányban is hordoz egy agresszív viselkedést hajlamosító génvariánst, de emellett egy nagyon nyugodt, szeretetben és törődésben gazdag gyermekkora volt, akkor az a személy nagy valószínűséggel egy törődő, higgadt, a tetlegességet kerülő személy lesz. Ezzel mondhatni "meghazudtolva" a genetikai hátterét.

Forditva is működik a dolog, ha valaki abszolút nem hajlamos genetikailag az agresszióra, de egy agresszív családban nő fel, akkor agresszív lesz.

Ha én hordozom a diabéteszre hajlamosító akárhány gén néhányát, de emellett nem eszek sok cukrot, nem teszem tönkre az érfalaimat, és rendszeresen sportolok, akkor nem leszek diabéteszes. Tehát a genotípus még nem határozza meg önmagában a fenotípust, az a környezeti körülmények függvényében alakul ki.

Az férfiak genetikailag, és a fiziológiájuk révén hormonálisan is hajlamosabbak lehetnek erőszakra, de ez környezeti körülmények függvénye. Ha nem azt tanulja meg az első perctől fogva, hogy csak erőszak révén tudja érvényesíteni az akaratát, hanem ennél kifinomultabb módszerekkel, akkor nem lesz erőszakos.

És hogy ne csak a férfiakra legyen kihegyezve, nők is ugyanennyire lehetnek ösztönvezérelt lények (ahogy írod, csapkodó majmok), és a civilizációs keretekbe tartozó személyek.

Annyi hogy nincsen hímvesszőjük, ezért eléggé egyértelmű gátja van az erőszaknak. De attól még a fiztikai erőszak, és az összes formája a lelki erőszaknak a nőkben is ugyanakkora potenciállal benne van.

Csak a környezeti körülmények függvénye, hogy milyen lesz.

De ezt a 11-es hozzászólásomban is írtam, csak nem ennyire hosszan, részletezve.

A körülmények változtak, ott úgy fogalmaztam hogy a civilizációs vívmányok, és a közösségek belső szabályrendszerei új mederbe terelték az ember lényének megváltoztathatatlan ösztöneit.

Sok tekintetben a női ösztönök hasonlóan károsak mint a férfi ösztönök. A férfiaknál csupán egyértelműbb a kár. A férfi agresszió egyértelműen káros családon belül, kívül egyaránt. De mi van a női túlféltéssel,m túlneveléssel, túlzott kontrollal?

Számtalan embert nyomorít meg lelkileg a saját anyja ezekkel, de a társadalom úgy áll hozzá hogy nem vádolhatja a gyerek az anyját ezért. Mondhatni norma, holott tudjuk hogy káros.

És rossz a következtetés: génjei miatt senki sem menthetetlen születésekor. néhány év eltelte után válik menthetetlenné mindenki a saját személye elől.

Mint ahogy a géneket se lehet átírni senkiben sem, úgy a személyiség legalapvetőbb pilléreit sem lehet lebontani és újraépiteni bizonyos kor után.

És a vitától füöggetlenül egy megjegyzésem, amire örülnék ha akár itt, akár privátban válaszolnál:

Jól érzem hogy személyes érintettséged van valamilyen férfi ellened elkövetett erőszakoskodásában?

Miért fogalmazol úgy hogy "ti" meg "mi"?

"erőszakoltok minket"

Én ugyan nem, és a társadalom többsége sem.

#13 Erről a fajta "nem lehet mit tenni, mi már csak ilyenek vagyunk, mert a természet ilyennek alkotott meg minket" érvről mindig egy cikk jut eszembe, amiben egy afrikai páviáncsapatról írtak.

A páviánok igen erőszakosak, és szigorú hierarchia szerint élnek; a domináns alfahímek vannak természetesen a csúcson.

A hierarchia miatt az alfahímek ehetnek először, és a csapat többi tagja csak a maradékukból szemezgethetett, szóval amikor egyszer mérgezett húsra találtak, csak az alfahímek ettek belőle, és el is pusztultak mind.

Meglepő módon a csapatban innentől béke honolt. A nőstények, a beteg hímek és a kölykök maradtak csak életben, szóval a kölykök nem tudták eltanulni az erőszakot, és ha valamelyik mégis ilyen jeleket mutatott, azt nem tolerálták maguk között ezek a páviánok.

Generációkon keresztül teljesen megváltozott minden, és csak hosszú évekkel később tért bizonyos fokig (de nem teljesen) vissza az agresszió, mikor idegen hímek foglalták el a csoportot.

Elgondolkodtató, mi? A gond az, hogy egy ilyen változást az emberi társadalomban akarni is kéne, márpedig a hím nyilván nem fogja akarni; nem érdeke.

Az alfahím páviánnak természetes az agresszió, neki "a vérében volt" de érdekes módon követendő minta nélkül a kölyköknek már nem.

A nők viselkedése pedig számomra érdekes téma. Nem hiszem, hogy ismernénk a nők igazi természetét, hiszen -tagadhatjátok, de- egy férfi világban élünk. Lehet, hogy mi is ugyanannyira használnánk a fizikai agressziót, csak gyengébbek az izmaink, ezért hátrányban lennénk? Lehet, hogy csak a mások által teremtett rendszer nevel belénk olyasmiket, amik amúgy nem lennének meg bennünk? Ez csak akkor derülne ki, ha vagy matriarchátusban élnénk, vagy női generációkat külön nevelnének a férfiaktól (egyik sem reális, vagy feltétlenül jó dolog, mielőtt még azt hinnéd, hogy erre célzok). Szóval ja, a nők külső befolyásoktól mentes természetéről fogalmunk sincs.

Amúgy meg tényleg lehetetlen, hogy a fajok változzanak az évezredek során.

Teljesen példa nélküli lenne...

[link]

A "ti" meg "mi" fogalmazást pedig had demonstráljam: a földön majdnem minden fajnak megvannak a maguk természetes ragadozói, amik miatt körültekintőnek kell lenniük. Az embereknek nincs ilyenjük. Persze nyilván van még manapság is pár bokorban élő bennszülött, akiket néha megkerget egy-egy oroszlán, de az emberiség többségének nincs természetes ragadozója.

De ennek ellenére mégis lehetetlenségnek tűnik, hogy én éjszaka szabadon sétálgassak a városban, mert nincs más faj, ami veszélyeztetne, és mert megtehetem. Az utcán sétálni tök egyedül éjszaka majdnem ugyanolyan ijesztő, mintha attól kéne tartanom, hogy les-e rám egy bokorból valami prérifarkas, vagy kígyó, de ez a félelem nem az "emberek" miatt van bennem, és szinte mindenki másban sem, hanem a férfiak miatt. Jöhetne velem szemben 30 nő is az éjszaka közepén, akik ha akarnának, beletaposhatnának a betonba, de mégsem érezném őket fenyegetésnek, de ha egyedül vagyok egy rosszul megvilágított utcában, és meglátok 2 férfit, akkor rögtön irányt váltok, mert ki a fene akarja kockáztatni, hogy ő legyen a következő szalagcím egy híroldal bűnügyi rovatában? Az emberek legnagyobb természetes ellensége jelenleg a férfi agresszió, szóval amíg ez a felállás, addig "ti" meg "mi" vagyunk.

Hú, hát tudhat valamit az ezt vizsgáló tudomanyág, ha a rajzokat eszközzel megalkotó emberek vonalvezetése alapján meg tudták mondani azok nemét!

Azt is biztosra vehetjük, hogy hím vaddisznó vérével és férfi mamutfenyő ágával került a falloszra nyíló fotocellás bejárattal rendelkező barlangok falára. Congrats!

Először is: Szerintem pont nem a "mindent a génekre háritunk" féle érv mentén írtam. Pont azt irtam le kétszer is, hogy a genetika nem mindenre válasz. Persze te annyit láttálk bele hogy génekről dumálok.

A link nem nyilik meg, de gondolom ironizálsz, és az evolúcióra célzol.

Biosz szakon vagyok egyetemen, van némi lövésem az evolúcióról. Megmondanád hogy az emberi társadalomban hol van természetes szelekció? Mert hogy az az evolúció mozgatórugója. Minden faj azonos maradna genetikasilag az idők végezetéig, ha nem lenne semmilyen szelekciós tényező, ami bármilyen irányba elmozdítsa a faj genetikai összetételét.

A nyugati civilizációban meg már jó ideje nincs semmi ilyesmi, egyedül talán a betegség rezisztencia ilyen. Pl középkorban aki ellenállóbb volt a pestissel szemben az túlélt, aki nem az meghalt.

De ma már nincs szelekció, lehetsz akár rossz szemű, félig süket, lisztérzékeny, tejérzékeny személy is, ugyanannyi esélyed van szaporodni mint a teljesen egészségeseknek. Orvostudomány, ez a kulcsa.

Női viselkedés: Először is szögezzük le, soha nem létezett olyan társadalom ahol tisztán láthattuk volna bármelyik nemre épülni kiztárólagosan a közösséget.

Nem volt se teljesen nők alkotta, se teljesen férfiak alkotta közösség.

És erősen diszturbáló hatása volt mindig is a környezet erőforrásainbak abban, hogy mennyire szabad kultúra jött létre egy közösségen belül.

Tehát a nőkről sem tudhatjuk milyen társadalmat épitenének férfiak nélkül.

A legnagyobb veszély az emberre a nemtől független fanatizmus és pszichopátiás viselkedés.

Te tulajdonképpen a fennálló potenciáltól félsz, hogy megerőszakolhatnak, nem az erőszak valós fenyegetésétől.

ez ugyanaz, mint hogy én egy rendőrt meglátva félek attól hogy lelő, mert hát van fegyvere. A potenciál benne van, csak elképesztően csekély az esélye.

A nők ellen elkövetett erőszak nem a köztudatban élő éjfélkor ballonkabátban leselkedő erőszaktevőktől származik, hanem többnyire (túlnyomóasn többnyire) az agresszív partrnertől, agresszív rokontól.

Jó, szerintem a legcélszerűbb ha a vita további részében ignorálja mindenki a 38%--os válaszolót.

Értelmetlen kocsmai szintű hőbörgésre, meg gyűlölködésre ne válaszoljunk.