Más is betegen, rossz házasságban (vagy egyedül), rossz munkahelyen (sokszor munkanélküliként) látja magát 5-1 0 év múlva?

nem, de abban biztos vagyok, nem lesz minden tökéletes. Lehet 5 év múlva is egyedül leszek, lehet ugyanígy csóró maradok, fogalmam sincs, sokszor holnapot sem tudom mi lesz.

De nem engedem magam lesüllyedni érzelmileg, mert én is sokszor bedepressziózok, meg elfog a magányos érzés, de ilyenkor felrázom magam, és küzdök tovább.

Rengetegszer ugy kelek fel hajnali 4:30kor, hogy ezt mondom: I hate my life... Utálom a munkámat is, de bemegyek, megcsinálom, ha hazajövök az üres albérlet vár, de azon vagyok, hogy ez 5-10 év múlva már ne így legyen, nem pedig körülményeken szomorkodom.

Nem csak abban látom majd magam hanem már abban vagyok.

Kezdődött hogy húszévesen friss diplomával szuper munkám lesz, ehhez képest szinte semmi ebben a munkakörben. Tartós álláskereső is voltam és időnként vagyok. Rohadt pályázati munkákban villanyt szerelek tanárként. Azzal nyaggattak mikor nősülök már,mire megismertem egy megfelelőnek hitt lányt akibe tényleg beleszerettem. Ő az anyagiak és ki tudja miért szakított velem. Azután jöttek harmincon túl az elvált többcsaládos buta túlsúlyos ribizli műkörmös macák akikkel ilyesmi szóba se jöhetett. Most ott tartok hogy már nem érdekel se a meló,se a nősülés se gyerekek se semmi. Pedig rohadtul akartam mindezt és szívből vágytam egy meghitt normális kapcsolatra és családra.