Mi történik velem? (Többi lent)

Úgy 2 hónapja, kb. mióta elkezdődött az iskola, abszolút instabilnak érzem magam. A suli, tanulás sem megy úgy ahogy szeretném, de szinte képtelen vagyok arra koncentrálni.. Úgy érzem senkinek nem számítok, nem vagyok senkit. Ha eltűnnék, nem hiányoznék senkinek. Hogy senki nem szeret..

Vannak barátaim, imádom őket, de valamiért mégis ez jár a fejemben.

Nyilván az iskola is stresszel, tizenegyedikes vagyok egy gimiben, de nem hiszem, hogy erre mindent rá lehet húzni.

Van amikor napközben is elfog az egyedüllét érzete, de főként akkor jelentkezik ez a dolog, amikor hazaérek délután, vagy este, tehát amikor már nincs körülöttem annyi ember.

Egyre gyakrabban fordul elő az, hogy ha már picit máshogy szólnak hozzám, vagy csak úgy random képes lennék elsírni magam, de azért próbálom ezt visszatartani, viszont itthon van, hogy bezárkózom a szobába és csak sírok. És egyszerűen nem értem, hogy ez miért van.

Mindenki jön a továbbtanulás dologgal, amitől kb. a falra tudok mászni, a suli miatt kb semmi életem nincs, és még a kiszemeltem is abszolút lehetetlen illető 😅. Tehát így összejöttek a dolgok, de ennyire gyenge lenne az idegrendszerem, vagy mi van?

Járt már valaki hasonlóan?

Normális válaszokat szeretnék, kérlek, mellőzzétek a "mai fiataloknak nincs semmi problémájuk, mert minden a seggük alá van rakva, ezért csinálnak maguknak 'problémát'" című dolgot, mert aki nincs benne ebben, nem igazán értheti ezt.. Pont úgy, ahogy mi sem a felnőttek gondjait, ennyi.

16/L