Tényleg túl nagy dolgokat vágyok? Adjam lejjebb?
A krónikus betegségeim gyógyszerekkel legyenek szinten tarthatóak.
Legyen normális házasságom.
A férjem krónikus betegségei is legyenek szinten tarthatóak.
Legyen mindkettőnknek elviselhető, nem kimondottan szenvedős munkahelye.
Legyen haváriák esetére minimális megtakarítás.
Negatív vagyok, mert ennyit azért elvárnék az élettől?
Igen félek, mert eddig csak rossz tapasztalatom volt, rossz példa áll előttem.
Ha holnap ölembe hullana egy jó párkapcsolat és munka, meg egy pontos diagnózis, akkor is félnék, hogy mindent elveszítek, mert a családból, barátoktól csak rossz példa van.
Krónikus betegségem már most van, megtakarításom fogy, pedig cipőt se veszek, egy cipőben járok ősz óta, ősz óta nem volt rajtam szoknya se, mert az az egy cipő sportcipő.
Az kötelező kikötés,hogy jövendőbelidnek legyen valamilyen krónikus baja? 😀
De a kérdésre válaszolva:Ezek alap elvárások.Ennyit minden embernek el kell várnia az életétől.Ennél már csak többet szabad 😀✌️
Igen, de nagyon nem mindegy, hogy például az allergia, lúdtalp, reflux és a gerincferdülés az, vagy mondjuk egyes típusú cukorbetegség, esetleg sclerosis multiplex.
Jelentem, az első néggyel lehet nyugodt és egészségügyi szempontból gondtalan életet élni. A másik kettővel már sokkal problémásabb.
Szerintem még Magyarországon sem hétköznapi dolog az, hogy 40 éves korú embereknek súlyos krónikus betegségeik legyenek - mondom, hacsak nem szűkítjük le a kört annyira, hogy a felsorolt négyeshez hasonló fokú "betegségek" is belekerüljenek.
Aki egészségesen próbál élni, annak azért átlagban nem kell számolnia súlyos defektekkel negyvenéves korban.
A sclerosis multiplex tényleg nagyon durva. :( Ahogy olvasni, azért egyre hatékonyabban tudják szinten tartani ezt is.
Allergiás tudtommal nem vagyok, de ahogy látom, rendesen szenvednek vele az emberek. Nyilván nem áll fenn a tolószék veszélye, mint az SM-nél... de az életet meg tudja keseríteni. Plusz az allergia is lehet életveszélyes, anafilaxiás sokk vagy asztmával párosulva.
A reflux pedig igenis megnehezíti a mindennapi életet. Alapból az ember közérzete sosem tökéletes miatta. Ha kicsit is ideges vagy olyat eszik, akkor pedig különféle rosszullétek: hányinger, gyomorégés; a böfögés egyenesen kellemetlen ugye.
Igen, kellemetlen, és oda kell figyelni arra, hogy mikor mit eszel. De soha nem gondolok úgy magamra, hogy krónikus beteg. Nyár végén sem, amikor egész nap az orromat fújom. Akkor sem, amikor hosszú álldogálás után megfájdul a hátam... ezek nem komoly dolgok.
Van SM-es ismerősöm, mégpedig egy fiatal (na jó, már inkább korombéli) srác. Most építette fel a házát, találta meg a feleségét, éli az életét. Szerencsére nem romlik az állapota, de néha változó (mikor jobb, mikor rosszabb).
Nagyon fontos, hogy tekintesz az életre. A jót veszed észre vagy a rosszat? A jót szeretnéd elérni, vagy a rosszat elkerülni?
Nekem nem fáj semmim, ha állnom kell, hanem pár óra alatt úgy elfáradok, hogy majd' összeesek. De ha nagyon egyhelyben kell állni, akkor rosszullevős vagyok. :D
Én krónikus betegként tekintek magamra, mert az a tény, hogy krónikus beteg vagyok.
Én inkább úgy fogalmazom meg, mint a kérdésben is: gyógyszerekkel jól kezelhető-e a krónikus betegség vagy gyógyszerekkel együtt is pokollá teszi az életet? Ez számít.
Vagy gyógyszerek nélkül is ki lehet-e bírni?
Egyébként mi az a krónikus betegséged? Én is elmondtam a saját "bajaimat". Már láthatod, hogy nem vagyok "tökéletes", ahogy annak neveztél. :) De krónikus beteg sem, és a legtöbb negyvenéves, akit ismerek, szintén nem az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!