Ti hogyan éltétek ki a fiatalságotok?

Sehol.

Nem tudtam beilleszkedni (mostmár ez javult, de még mindig vannak gondjaim). Összetett sztori, de egyrészt összekapcsoltam a laza, bulis, partiarc személyeket azokkal, akik a leginkább lenéztek, utáltak, bántottak. Másrészt a hasonló "szerencsétlenekkel", "fura szerzetekkel" sikerült barátkoznom, akik szintén nem voltak partiarcok.

Mindig keményen tanultam, 23 évesen pedig rákos beteget itattam kvázi cumisüvegből, pelenkáztam és vágtam a körmét, mialatt orvosról-orvosra rohangáltam.

A halála utáni nagyjából egy év pedig maga volt a pokol de még most se sokkal jobb.

Jóval csendesebb, lassabb lettem és mivel egyik pillanatról a másikra 30+ életet kell éljek, stresszes és fáradt vagyok, az utamat pedig nem találom.

Mostmár kiélném a fiatalságomat, rendszeresen iszogatnék, szórakozóhelyre is mennék talán néha (diszkós annyira nem vagyok); de a baráti köröm ücsörgős, teázós, társasjátékos.

Mindegyiknek van párkapsolata, mindannyian dolgozunk és a fele hé-pé, a másik fele pedig nem. Hulla fáradtak és stresszesek vagyunk.

Alig tudjuk összeegyeztetni a találkákat, ha sikerül is, vagy egyikünknek csukódik a szeme az álmosságtól, vagy másikunknak.

Pedig, pont a stresszesség és a sok dolog miatt vágynék rendszeresen arra, hogy kötetlenül leüljek, dumáljunk, hülyüljünk, ne nézzük az órát, ne érdekeljen, hányra érünk haza, másnap mennyit alszunk....

14-20-ig majdnem minden nap mentem a barátaimmal csavarogni . Hétvégente kisebb nagyobb házi bulik , majd fesztiválok . Állandóan volt egy barátnőm mert a teljes boldogságomhoz nélkülözhetetlen volt . Aztán mikor csökkent a bulizós kedvem , következtek a kirándulások , utazások és nyaralások . Kipróbáltam még új dolgokat amik még érdekeltek és bekövetkezett a nagybetűs élet .

Most itt vagyok 23 évesen és csak a munka és a lakás .

Én így éltem ki magam .