Emberek, akik iskolai zaklatás áldozatává váltak, mesélnétek?

Verbálisan. Iskolát váltottam és azzal ért véget. Nem hinném, hogy önmagában ez hatott rám valamilyen szinten is. Az biztos, hogy erősebb személyiség lettem.

Engem otthon is bántalmaztak, ezért csendes, visszahúzódó, tökéletes áldozat-típus voltam az iskolában is, amit persze hamar kiszagoltak a többiek. A kiközösítés, verbális alázás mindennapos volt, néha ellopkodták a dolgaim. Általánosban leprásként kezeltek, ciki volt hozzám szólni, mindenki ellenséges volt, aki nem, az is csak fogadásból vagy kihasználási céllal, mint kiderült.. Középiskolában már jobb volt, összebarátkoztam két hozzám hasonló számkivetett lánnyal és együtt húztuk ki a sulis éveket, megtanultuk együtt leszarni a többiek véleményét, ők amúgy a mai napig alegküzelebbi barátnőim. Felnőtt koromban terápiára volt szükségem, leginkább a családi traumák miatt, de meglett az eredménye, mostanra már nem tud letörni semmilyen kudarc, minden csalódásból simán fel tudok állni, boldog és sikeres életem van, a megfelelési kényszertől pedig teljes mértékben sikerült megszabadulnom.

Egyszer lett komolyabb, utána a legjobb haverom lett hirtelen az illető, a többiekkel kicsit megbaratkoztam anno valahogy. Nem tudom hogyan. Átment haveri csipkelodesbe. Azért néha komolyabba, de lecsillapodot a helyzet. Nem tudom hogy értem el.

Nincs mit ezen szépíteni. Akit általános- vagy középiskolában napi szinten zaklattak verbálisan vagy fizikailag az sosem fogja kiheverni és teljesen sosem fog túl lenni rajta.