Aki egyetemen ül az miért neveti ki azt a személyt aki inkább elment dolgozni egy szakmában?

Egyetemista vagyok (pont a Debrecenin), de sosem néztem le azokat a hasonló korúakat akik inkább dolgozni mentek mint továbbtanulni (legjobb haverom pl. egy pékségben dolgozik éjt nappallá téve, szó szerint). Mindenki a saját életét éli, úgy tesz ahogy akar. Ha ő dolgozni szeretne dolgozzon, ha tanulni akkor tanuljon. Mindkét oldalon megvannak az átlagosak meg azok akik lenézik a másik oldalt. Az előbbiekkel jól szót lehet érteni, az utóbbiakkal meg nem kell foglalkozni. Mindkét oldalnak megvan a maga nehézsége, kihívása, előnye, hátránya. Ha te ezt szereted csinálni, ne azzal törődj hogy egy ilyen ember mit mond rólad.

en jogasz vagyok, lassan ugyved leszek, baratnom egy gyarban dolgozik az erettsegijevel. en pl tok jol kijovok vele, sosem neztem le emiatt, imadom ot. 24/f

Akinek ilyen a felfogása, az csak el akarja alibizni az életet.

Én még sosem találkoztam ilyennel, de mondjuk azt el tudom képzelni, hogy nem rossz indulatból nevet ki, hanem meglepődik, hogy vannak még ácsok. Mert én rengeteg olyan diplomás családból származó gyereket ismerek, akitől ha megkérdeznéd, azt mondaná, hogy az ácsok kihaltak a 19. században. És van, aki lányos zavarában nevet. Persze, ha tényleg rosszindulatú, akkor simán le kell tojni, parasztok mindig voltak, vannak és lesznek.

Szerintem se kellene lenézni másokat. Akár egyetemen tanul az illető, vagy diplomás, vagy segédmunkás... Én ugyan Budapesten voltam egyetemista, nem Debrecenben, de végig dolgoztam mellette, és kipróbáltam mindenfélét. Teljesen jó, hogy van egy építőmérnök, szükség van rá, égető szüksége, a mai lakásválságos idők alatt. De amilyen szükség van olyam emberekre, aki megtervezi azt a házat, olyan szükség van arra, aki meg is építi. És ez gyakorlatilag bármely szakmunkásra igaz. Én a lakásomban bármit megoldok magamnak, de a munkahelyemen hetente kell együttműködnöm szakmunkásokkal. És az én munkám lehetetlen lenne az övék nélkül, ahogy az övék is az enyém nélkül. Ez ilyen. Együtt kell működnünk. Minden munkásra egyformán szükség van. A sokak által lenézett takarítónő (akit amúgy délutános műszakban megkedveltem, és azóta egyik "havernőm"), hiánya nagyon megérződne. Mindenkire szükség van. Mindenkire.

Nekem van egyetemista haverom, nekem meg szakmunkám van, soha se nézett le. Mai napig sokat beszélgetünk, bár elmenni nem tudunk sehova sem. Ő most máshol él mint én, illetve én költözök el az országból egy időre. De a lényeg, soha se nézett le, alapvetően nem az iskola határozza meg ki milyen, hanem a cselekedete. Ha valami nagyon buta, esetleg drogos is lennék és megbízható se volnék, akkor valószínüleg lenézne és nem lennék a haverja sem. Egy szakmunkásnak is lehet esze. Abban is vannak nehezebben tanulható szakmák. Akinek meg igazán van esze, az nem néz le senkit. Nem is foglalkozik azokkal. De amúgy a haverom szerint rengetegen puskázással szereznek diplomát, van aki szinte semmit se tanul. Mesélt nekem erről sokat, szóval egy egyetemistától sem kell elájulni. Az az okos akit te annak tartasz.