Szerencsésnek születni kell?

A szerencse valami olyasmi, amit külső tényezőként élünk meg, az életünk lefolyásában, pedig sok esetben mi magunk tehetnénk a "szerencsénk kovácsaként" érte.

Pl az, hogy milyen genetikával születünk, az szerencse, de az, hogy mennyit teszek a jó közérzetű testemért, már az én reszortom.

Valaki alapból jobb genetikával alig mozog, mégis izmos, helyes, szép, szőke, stb, míg én kopaszodom, és kerek a fejem, lassú a felfogásom.

De emiatt nem hagyhatom el magam, állandó verseny van a munkahelyen is, hogy szinten tartsam az amúgy rossz agyam.

A szerencse egy "random generátor", de az utána lévő képletet mi magunk formáljuk.

Ha ratyi akar maradni valaki, az is marad. :)

Van születés dolog is benne. Hiszen valaki úgy születik, hogy egéshséges, és milliárdos vagyont örököl majd.

Valaki pedig kezek és lábak nélkül...

Nem szeretem őt és a munkáját, de Nick Vujicic tényleg az az ember, aki saját szerencséjének a kovácsa. És én úgy is gondolom, hogy ez utóbbi a fontosabb, nagyobb horderejű.

Tehát szerintem mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Nincs eleve elrendeltetés.

Nevezhetjük szerencsének, sorsnak, Istennek, ki miben hisz, de szerintem igen.

Ismerek olyat, akinek aránylag könnyű, szép az élete és olyat, aki kb. csoda, hogy nem lett öngyilkos, annyira veri a sors.

Nagyon sok körülményt nem befolyásolhatunk: szüleinket, mentális betegségek is előfordulhatnak trauma vagy genetika miatt, genetikai eredetű testi betegségek, szüleink anyagi helyzete gyermekkorunkban/fiatalkorunkban, minket körülvevő emberek...

Mennyire érzünk rá, miben vagyunk jók, hogyan és miben kell fejlődnünk, milyen tehetségünket kell kiaknáznunk, sikerül-e jókor lennünk jó helyen...

A nehézségeinken nemcsak hogy tudunk dolgozni, hanem esetleg hogyan tudunk előnyt kovácsolni belőlük.

Stb-stb...