Mi a tisztelet? Kik azok a személyek, akik felé ezt tanúsítjátok? Kik azok az emberek, akik felé nem szoktátok alkalmazni? (Bármit ìrhatok, ami eszetekbe jut a témával kapcsolatban. )

Mindenkinek megadom az alapvető tiszteletet a gyerekektől az utolsó hajléktalanig. Ez nálam abban merül ki, hogy idegenekkel ok nélkül nem vagyok bunkó, udvariasan válaszolok, ha kérdeznek, felnőttekkel magázódok, nem káromkodok, ha bemegyek egy üzletbe, köszönök, emberszámba veszek mindenkit a kinézetétől, származásától függetlenül, stb. Ha valaki ismeretlenül, így nyilván ok nélkül bunkón szól hozzám vagy nem megfelelően viselkedik velem, akkor ott véget is ér a tisztelet. Nem vagyok híve a "szemet szemért" elvnek (ha pl valaki kiabálva elküld a kva anyámba, akkor nem fogom túlkiabálni és mónika show-t rendezni), hanem inkább elkönyvelem magamban, hogy ezzel az emberrel nincs dolgom, távolságtartóan viselkedek és minimalizálom a kommunikációt, ha mégis kénytelen vagyok hozzászólni, akkor formálisan, mindenféle személyeskedéstől és érzelmektől mentesen igyekszem elintézni vele a dolgom.

Utálom, aki erről beszél, hogy neki tisztelet kell, meg jár, stb. Erről nem beszélni kell, hanem úgy kell cselekedni, hogy az embertársainkat figyelembe kell venni, és ennyi elég. Nem kell mondani, hogy "mert én ezt meg azt meg amazt tettem/éltem át, így nekem kijár a tisztelet...", hanem normálisan kell élni minden félnek.

5 vagyok: nem vagyok én sem tökéletes, de úgy gondolom, hogy minden ember=, így igyekszem eszerint ténykedni.