Miért van az hogy egyes tárgyakhoz elkezdek kötődni?

2-est nagyon megértem. Nekem is régi foskupac autóm van amivel csak a baj van. Kopottak az alkatrészek, mindig cserélni kell valamit, sokat kell lakatoltatni vinni. Egy betegágy az egész. Lenne pénzem újra ami jobb, kényelmesebb és szebb. Csak egyszerűen sajnálnám az öreg barátomat lecserélni.

Sokat vívódtam ezen, ugyanis én is ragaszkodok a holmijaimhoz. Noha nem vagyok beteges gyűjtögető, de ha van egy használható telefonom amit szeretek akkor nehezemre esik lecserélni akkor is ha a család meglep egy új és egyértelműen sokkal jobb modellel. Kidobni a régi készüléket meg nem is tudom.

Az autóm meg különösen ilyen téma. Rengetegszer megkaptam már hogy csak a pénzt eszi, és én is tudom hogy nem egy jó befektetés. De ha meg kéne szabadulnom tőle a szivem szakadna meg. Talán azért mert a mai világban mi is rengetegszer tapasztaljuk milyen ha félredobják az embert abban a pillanatban ha van mivel vagy kivel helyettesíteni. Én sokszor tapasztaltam, de szerintem sokan mások is. Nem tudnám lelkileg kiheverni ha egy olyan dologgal tenném ezt ami rengeteg időt töltött velem és mindig számíthattam rá. Ha én megszabadulok az autótól akkor szegénynek nincs tovább. Szétszedik alkatrésznek és vége. Belegondolni is rossz hogy milyen lehet ha a halál kapujában az egyedüli ember aki megigérte hogy kitart melletted, egyszer csak magadra hagy mert eljárt feletted az idő.

Pedig ez a sors vár mindannyiunkra. Ennek ellenére én szeretném azokat az embereket és dolgokat amiket szeretek, minél tovább megóvni ettől. Ennyi.

Emellett a tárgyaink valamennyire a részeinké is válnak. Megismered őket és hozzád nőnek. Olyan mintha egy részedet dobnád ki.