Az miért van hogy sok ember meghal már 60 valahány évesen?

Sokakkal a genetika tol ki. Van, aki 80-90 éveket él masszív alkoholistaként és dohányosként, élete végéig tunkolja a perkűtt jó bő zaftját a puha kenyérrel és kutya baja. Más meg odafigyel az étkezésére, módjával sportol és összeesik 65 évesen egy infarktus vagy agyvérzés miatt. Ezt csak a hajlamosító tényezők okozhatják.

De ott van még a tudatos és gondatlan önpusztítás is. Nem kötelező ám mértéktelenül alkoholt fogyasztani, dohányozni, kábítószereket használni, zsírban tocsogó ételeket enni, kilószámra vinni be a cukrot, aranyos, mackós pocakot vagy épp a cipőd orrát eltakaró "tekintélyt" növeszteni de sokan teszik és az ilyenek között valahogy sűrűn előfordulnak mindenféle érdekes betegségek. A különböző méreganyagok hatásai nem biztos, hogy rögtön jelentkeznek, de egyszer fognak. A vállvonogatás ugyanilyen káros. Kell a francnak a porálarc, nem kapok benne levegőt, anékű' jobb dógozni! Hülyeség ez az elszívó is, há' éngömet nem zavar az ódószer, émmá' megszoktam. Reggelente fél órán át csak köhögök, sípol a tüdőm, de én ugyan el nem megyek orvoshoz, nem érek én rá, majd iszom rá pályinkát, elmúlik. Fáj ugyan a derekam, mióta múlt héten arrébb raktam a szekrényt, aludni se tudok tőle, de majd legfeljebb veszek be fájdalomcsillapítót, osztán jó lesz.

Vagy nem lesz jó. Ha elhanyagoljuk a betegséget, az orvos nem tud vele mit kezdeni, aztán oda a 80-90 éves élettartam.

Ja, és még egy érdekesség: sokan nem hinnék, de az emberi test elhasználódik. Azon a vidéken, ahol felnőttem, több kivételes erejű embert is számon tartottak, minden falunak megvolt a maga helyi Herkulese, akik két zsák terményt vettek a vállukra, egyet keresztben rádobattak még a rakodóval és úgy vitték, egyedül keverték és hordták a betont három kőművesbrigád keze alá, mikor az iskolaudvart betonozták, heccből felborították a tanácselnök Volgáját, visszatették a sínre a kisvasút leugrott kocsiját és ezernyi egyéb, nagy testi erőt igénylő feladatot oldottak meg. A sztorikban az volt a közös, hogy az ilyesfajta erősemberekről mindig csak múlt időben beszéltek. Vagy 40-es, 50-es éveikben meghaltak, vagy ha még éltek is akkoriban, megnyomorodott, szinte mozgásképtelen roncsok voltak. Aki túlhajtja magát, az hamarabb megy tönkre, mint az, aki tudja, hol vannak a határai.