Éreztettek már úgy hogy semmi értelme az életnek?

Jelenleg úgy érzem, hogy teljesen felesleges élni. Van egy szakmám, érettségim. Ezek mellett küszködök egy krónikus betegséggel( ami hol jobb hol rosszabb), meg különböző mentális problémákkal(eddig csak a szorongás, önbizalomhiány volt jelen, de mostanában a hangulatom kezd egyre lehangoltabb lenni, meg időnként már felteszem magamnak a kérdést "minek élni?". Végigpörgetem az életem és nem tudok egy olyan eseményt se felidézni mikor tartósan boldog voltam, valami/valaki mindig keresztül húzta a számításaim. Szorongás miatt rengetegszer kerültem olyan szituációba, amiben úgy beszéltek velem mintha a seggükből rángattak volna ki vagy fizikailag bántottak, én meg csak tűrtem volt mikor besokalltam és visszaütöttem vagy visszaszóltam ennek nem lett jó vége, mert még nagyobbat kaptam. Pszichológushoz jártam, annak reményében hogy talán majd segít, de sajnos nem tudtam neki megnyílni, időnként meg úgy tűnt mintha nem figyelne arra amit mond/mondok, mert ugyanazokat a kérdéseket feltette, tanácsai meg volt mikor ellentmondásokba ütköztek. Pénzem nagy része elfogyott, ez még jobban a padlóra nyomott. Főleg azért mert eléggé nagy árat fizettem azért a pénzért, amit ott elszórtam. 2hetet dolgoztam egy cégnél, első hét még úgy ahogy tűrhető volt, másodikba kimentünk Ausztriába, étkezést nem biztosítottak, szálláson kocsin meg benzinen kívül mindent nekünk kellett állni. De volt mikor majdnem nekem kellett még a benzint is kifizetni, mert amit adtak tankolásra pénzt az nem volt elég, végül valahogy megoldották.

18-20 órákat dolgoztunk kint, volt mikor szakadó esőben, máskor tikkasztó melegben, vagy hajnali 2-3ig, adódtak olyan esetek is mikor az életem meg a testi épségem is veszélybe került. Betegségem se tolerálta aktivizálta magát, és az utolsó 1-2 napban már hasi görcsökkel és véres hasmenéssel küzdöttem. Mikor hazajöttünk már nem mentem velük vissza, inkább felmondtam és visszairatkoztam a suliba. Betegségem lehúzásával meg 2 hónapon át küzdöttünk, különböző gyógyszerekkel és szteroiddal.

érettségivel nem nyíltak ki a kapuk(ha csak ez lenne, akkor mehetnék a gyárba, vagy segédmunkásnak), hiába hajtogatta mindenki, egyetemre nem tudok menni mert eléggé gyatrára sikeredett betegségem miatt magántanulóként szenvedtem végig az adott éveket, még egy ingyenes OKJ-t meg nem tudok nappalin csinálni. Ezért újra állást keresek ebben a szakmában amire jóformán alkalmatlan vagyok, pár állásinterjún megfordultam, volt ahol teljesen hülyének akartak nézni és a minimálbér alatt akartak felvenni, meg azt próbálták beadni nekem, hogy ez milyen nagyszerű lehetőség olyan amit át kell gondolni, közbe akivel beszéltem folyamatosan próbálta a hierarchikus viszonyt fenntartani úgy hogy közbe az önbizalmam ásta alá még jobban. Találtam még egy másikat ami megfelelőnek tűnik, ott nem sokára kezdek, de nagyon kételkedek abban, hogy fizikailag és idegileg is bírni fogom.

Nem tudom hogyan tovább, távolra nézve vannak terveim, hogy mit szeretnék elérni, de a hozzá vezető úttal kapcsolatban teljesen kilátástalan vagyok. Az út keresésében a betegségem és a különböző mentális problémáim is korlátoznak.

Elnézést, lehet kicsit zavarosra néhol pedig összefüggéstelenre sikeredett!