Miért van az, hogy a szép emberekről jobban elhiszik, hogy jók is egyben?

Ez nem előítélet.

Akinek szép, szabályos, hibáktól mentes az arca, annak jó a genetikája, vagyis várhatóan a többi készsége, jellemvonása, stb-je is jó eséllyel is átlagon felüli lesz. Persze amióta az intelligencia és egyéb készségek többet nyomnak latba a túlélésnél, azóta ez már nem egy teljesen helyénvaló gondolatmenet, de azért az se véletlen, hogy a legjobb egyetemeken sok a szép és kevés a csúnya ember.

Ezt a tudatalattink csinálja.

Első benyomás c könyvet ajánlom ehhez, enkóóron fent van.

Eszerint a tudatalattinknak egy egyszerűsítő feladata van itt.

Agyunk feldolgozza a beérkező infókat, kinézetét, alakját, öltözködését, mit kommunikál ezzel, testbeszéd, hangja stbstb.. minden. Na és ezek az infók bekerülnek a tudatalattiba, itt pedig összehasonlít!

Az összehasonlítás alapja a genetikai dolgok (mosoly pl szimpatikus), korábbi tapasztalatok, tanult minták, hasonlóség egy ismerőshöz stbstb.

Namost tehát itt egy szép emberről van szó, ezért az első benyomás során egy mosolygós szép emberhez hasonlítja a tudatalattink az új lányt. Annyi infót juttat el az agyhoz, hogy ő szimpatikus, és meg kéne ismerni. Mindezt még fokozza azzal is, hogy a teljesen megbízhatatlan töredékinfókat kiegészíti az összehasonlítás alapjául szolgáló csoport-fakk-doboz többi tulajdonságaival is, tehát mivel pozitív dolgokat tudtál meg róla, ezért mindenféle további pozitív tulajdonsággal kezded őt felruházni, teljesen alaptalanul. Tehát a tudatalattid a töredékinfókból egy teljes személyiség képét adja ki neket, és az egyszerűsítés végeredményeként csak annyit mond a tudatos részednek, hogy szimpatikus (rossz esetben pedig hogy visszataszító)

Tehát sajnos ez fordítva is igaz. Ha valakiben rossz első benyomást keltesz, akkor mindenféle alaptalan előítete lesz veled szemben, amiket csak nagyon nehezen tudsz felülírni a valósággal.

Szóval nagyon oda kell figyelnünk az első benyomásnál, mert nagyon sok dolog ott dől el. Minden egyes találkozásnál egyre jobban rögzül bennünk az új ismerősről kialakult kép. És az agynak teljesen mindegy, hogy az valós tulajdonság, vagy csak töredékinfókból kiegészített kamu. Tehát ha elrontottuk az elsőt, akkor még van lehetőség kijavítani, de teperni kell, mindezt úgy, hogy önmagadat adod, pozitívan, azért, hogy az új ismerősunkben még nem rögzült, de már ott lebegő negatív képet felülírjuk a pozitív (jó esetben) valósággal.

.