Megtennétek a helyemben? Ha nem, mi mást tennétek?
Belefáradtam a küzdelmekbe. Az életem javarészt nem szól másról, mint arról, hogy folyton talpon legyek, mindkét "családom" segítőjeként helyt álljak mindig és mindenkor, ezt a saját céljaim, terveim, programjaim sínylik meg általában. Továbbá ez azt jelenti, hogy egy mókuskerékbe ragadtam és nincs már életerőm az álmaim kergetni, miközben elnyel a sivár jelen. Az érettségimet is újra kell tennem októberben, hiszen az emeltek szörnyen rosszul sikerültek. Mivel heti 3x anyuval a másodállásába járok takarítani, éjszakázok ilyenkor, apumra szinte vigyáznom kell, ugyanis erősen alkoholista. Mégsem ilyen piszok szégyenletes eredményeket vártam magamtól. Sajnos mindkét szülőm anyja, tehát a nagyszüleim elfekvőbe kerültek, az élet és a halál peremén borotvaélen táncolnak. Ha a szüleim elveszítik őket- márpedig ez a kilátás, abba bele fognak roppanni. Mindketten beteg már, ötven év felettiek, dolgozniuk sem szabadna, de kis hazánk sajnos kizsigerli az embereket, míg bele nem halnak a munkába. (Erről nem is írnék többet, mindenki tudja, hogy egyre siralmasabb a helyzet és menekülőt kell lassan fújni, ha biztonságban élni akarunk időskorunkig) Valószínű, hogy apám hamar a mamám után menne és ugyanez vonatkozik anyámra is. A lakhatásom nehezen van megoldva már egy éve, sajnos az életemet nyolc éve mérgező "nevelőapám" miatt az otthonlét kivitelezhetetlen, így amikor egy hétig otthon van a munkája miatt, én nem maradhatok ott nyugodtan. Apám anyjának a lakásában szoktam lenni mostanában, talán apám is ide költözik, hiszen a saját családjával nem tud élni. Kisöcsém (féltestvér, de az egyetlen, akiért az életem is odaadnám) 6 éves, lassan kisiskolás. Szüksége van egy apára, így vagy úgy életben kell tartanom apánkat. Anyámat (amíg a párja el nem hagyja) úgymond nem kell féltenem, de az egészségi állapota egyre aggasztóbb. Félek a jövőmtől és ettől az elkeserítő élethelyzettől egyre motiválatlanabb vagyok. Egy évig terjed az életcélom, valójában ez egy évvel több, mint azt ezen tanév kezdetén elhatároztam. Pszichológia szakra szeretnék menni, ez minden álmom. Ugyanakkor megvalósíthatatlannak érzem a túlontúl magas követelmények miatt. Mégis teszek érte. De, ha ismét elbukok, akkor már nem akarok tovább küzdeni, jobbnak látom feladni. Ezt komolyan is gondolom. Olyannyira, hogy még az sem érint meg, hogy önzőség és ostobaság. Ugyanis a jelen körülményeim között továbbra sem menekülhetek a sorsom elől, hacsak nem egyetem és kollégium egy kisvárosban vagy akár itt, Pesten. Nyáron gőzerővel tanulok, dolgozok. Szeptemberől OKJ-n leszek, érettségizek, nyelvvizsgázok, igyekszem elérni az elérhetetlent. Minden követ megmozgatok ismét, és talán ha sikeresen felvesznek egy koliba még visszajön az életkedvem. De, ha minden kötél szakad valóban és nem vesznek fel a hőn szeretett szakra, akkor igazán nincs már bennem több erő ahhoz, hogy tovább próbálkozzak. Talán az olvasottak után mindez hihetetlen, de csupán csak pszichológusként tudom elképzelni magam a jövőben. Értek hozzá, nagyon is. De, mint sok végzett pszichológus önmagamon nem tudok segíteni, másokon viszont annál inkább. Sokat dolgoztam már, sok helyen, mind-mind 8 általánoshoz vagy érettségihez volt kötve, illetve jelenlegi tanulmányokhoz, mégis olyan betanított munkák voltak ezek, amik csak még inkább leszipolyozták az energiámat és képtelen voltam feltöltődni. Ezért is ötlöttem ki a gondolatot, hogy diplomásként, alapszakot itthon, a mesterképzést külföldön elvégezve már kinyílna az élet előttem (nagy célom Anglia kisvárosai, Írország vagy Hollandia) Tudom, hogy nem fog mindez megvalósulni, ha nem jutok be hamarosan a szakra. Újratervezés nincs, (vagy vesztek mindent örökre, vagy nyerek) képtelen vagyok ennél tovább látni. Mit tennétek a helyemben?
18/L
Aki saját magán nem tud segíteni (nem kell a sok bla-bla), az mégis hogyan tudna másoknak BÁRMILYEN életviteli tanácsot adni?? Te tudod...
Amúgy a megoldást leírtad. Kollégum, de nem pesten hanem MINNÉL MESSZEBB!
Húúúúú! Ez kemény történet!
Először is lebeszélnélek a pszichológus szakról. Ordít rólad, hogy saját megoldatlan problémáid miatt érdekel ez a tudomány. Azt írod, hogy bár magadon nem tudsz segíteni, másokon annál inkább. Ugyanakkor kiderül, hogy már az eddigi lelki segítői munkák is kiszipolyoztak és nem tudtál feltöltődni. Ha főállásban pszichológus lennél, nagyon hamar kiégnél. Túl azon, hogy tönkre tennéd magadat, egy pszichológus akkor tud igazán hatékony lenni, ha biztonságot sugároz. Egy kiégett ember ezt nem tudná.
Szerintem beszélgess erről pszi. szakra járó hallgatókkal, vagy akár végzett pszi-t keress meg, és mondd el nekik ezt. Szerintem ők is lebeszélnének - talán sokkal szakszerűbb érvekkel, mint én.
A családi dolgokban túl sokat vállalsz. Ha apukád alkoholista, nem a te felelősséged vigyázni rá. Abban sem vagyok biztos, hogy kisöcsédnek alkoholistaként jó apaképet sugároz. Mondjuk nem tudom, hogy talált olyan idióta nőt, aki gyereket szült egy alkoholistának, mert gondolom, már 6-7 éve is iszogatott rendesen.
Az, hogy az idős nagyszülők meghalnak, szomorú, de természetes dolog. Ha egy 50 feletti felnőtt a szülei halálába beleroppan, akkor életképtelen. Egyébként 50 felett még jó 10 év van nyugdíjkorhatárig. Apukád betegségei nyilván alkoholizmusából fakadnak, tehát magának csinálta. Anyukád nem tudom, miért beteg és miben szenved, de pl. miattad is vigyázhatott volna magára jobban. Az eleve minősíti, hogy olyan férfit hozott a házhoz, aki megmérgezi a lányának a lelkét.
Szerintem legyél jó testvére a kisöcsédnek, a szüleid kezét pedig engedd el. Oldják meg maguk a bajukat! Szerintem csak olyanokban segíts, hogy ha pl. apukád jó pillanatiban változtatni szeretne, akkor segíts neki jó kezekbe kerülnie, ahol segítséget kaphat a leszokáshoz. Vagy ha anyukád rájön, hogy a saját gyereke fontosabb, mint az, hogy valaki rendszeresen megtömje, akkor támogasd abban, hogy kirakja a párját ill. külön költözzön tőle.
Magadnak pedig próbáld kitalálni, milyen foglalkozást űzz, amit könnyebben elérsz és jobban való neked. Pl. mi lenne, ha lecsúszottakkal (hajléktalanok, alkoholisták) foglalkozó szakember, szociális munkás lennél? Persze abban is ki lehet égni. Vagy ha idősek gondozásával foglalkoznál? Vagy ha védőnő lennél? Vagy ha bölcsődésekkel, óvodásokkal foglalkoznál (óvónő, dadus, bölcsődei gondozó, pedagógiai asszisztens)? Ezek éppúgy segítő munkák, mint a pszichológusé, de nem kell úgy beletenned a lelkedet, arról nem is beszélve, hogy pl. aranyos csöppségeket napi szinten gondozni, az rengeteg pozitív visszacsatolást ad (egy kisgyerek szereteténél, ragaszkodásánál nincs nagyobb öröm, ezt apaként írom), szóval a te lelkednek is jót tenne.
Ez persze az én véleményem, hallgasd meg másokét is. Kívánom, hogy jobbra forduljon sorsod.
1.2. Válaszoló: Nektek méginkább nem való a tanácsadás, legyetek szívesek és ne írjatok többé. Ha lehet a való életben se osztogassatok tanácsokat, csak kárt tesztek az amúgy is sérült és segélykiáltástól frusztrált embertársaitokban.
3. Válaszoló: Köszönöm, végre egy hasznos és hosszasan kifejtett hozzászólás.
Jaj olyan szemetek itt az emberek.
Nem is ismeritek a kerdezot..miert altalanositotok par sor utan?
Lehet nagyon jo pszichologus lenne belole. De ha nem? Akkor ugyis kibukik egyetemrol.
Nem kell elvenni senki motivaciojat attol amit szeretne csinalni,foleg nem par mondat utan.
Kerdezo: Szerintem ne tegyel fel ide ilyen kerdeseket mert a legtobb ember itt megkeseredett,besavanyodott,az eletben visszahuzodo ember aki itt eli ki magat. Ha nekik sz**r akkor legyen neked is.
Ha megerzik hogy valaki gyenge akkor lehuzzak megjobban mert ettol tobbnek erzik magukat :)
Elarulom nekik,hogy egyik pszichologus elete sem tokeletes.
Nem feltetlenul kell nekik azt tudni,hogy a sajat eletuket hogyan tegyek rendbe,ha megvannak a kepessegeik ahhoz,hogy kulonbozo kerdesekkel masoken segitsenek.
Bar en jogra jarok,de egy ismerosom pszichologusnak tanul. Szornyu elete volt egesz gyerekkoraban de lasd : jovore diplomazik.
#5 Az szerinted rosszakarás, hogy valaki elmondja mit szűrt le a kérdésből (+a leírásból), és megpróbál tanácsot adni?
#6 Bullsh!t. A legfontosabb a saját élet rendezése. Lehet önzőnek hangzik, de mindenki a saját életéért felelős. Nem kell neki (a kérdezőnek) csinálnia mindent, miközben az egész családja egy merő fostenger.
Kérdező: Fel a fejjel. Neked most az a legfontosabb teendőd hogy beíndítsad a saját életed. Ha ez nem jön össze... nos akkor olyanná válsz mint a szüleid. Ne add fel az életed másoké miatt. Ők saját magukat jutattâk abba a helyzetbe amiben vannak. Te legyél okosabb, és koncentrálj a jövődre. Ne befolyásokjanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!