Miért zárkózik el ennyire sok ember a médiától?

Ennek sok oka lehet.

Egy hétköznapi ember valószínűleg azért nem, amiért az 1. válaszoló írta.

Ha valami felsőbb körökben mozgó ember, akkor lehet, hogy valami takargatnivalója van.

És bizonyos esetekben meg tudják vágni úgy a felvételt, hogy nem sok köze lesz a valósághoz.

Mert a média önmagában egy hatalmas hazugság! Ritkán köszön vissza az emberre az egyszerű valóság, mert mindent az éppen aktuális érdekei, megrendelők érdekei szerint ferdít, torzit el. Hazugságokon, visszataszító erőszakon alapul a reklám, szélhásmosságra épül a bankvilág, a biztosító úgy, ahogy a politika is. A híreknek tilulált hányásnak meg nyugodtan adhatnánk ma már a valóságnak jobban megfelelő "Kékfény" címet is. És ezt locsolják az emberekre napi 24 órában! Szélhámosság, erőszak, hazugság! S teszi ezt a média rotálva és csak azzal az egyetlen móddal kivédhetően, hogy nem ülsz le a televízió vagy az internet elé és nem próbálsz meg betegesen mindent kiirtani magad körül, amiben felismered a leírtakat... Ennek az egésznek nem szivesen válik részévé önszántából senki.

Rólam is közölt le a média már valótlanságot úgy, hogy meg sem tudtam védeni a saját álláspontomat, - és tehetetlenül voltam kénytelen elviselni.

Amúgy én alapvetően zárkózott, önbizalomhiányos ember vagyok. Volt már szerencsém "kamerához" egyszerűen baromi zavaró.

Egyszer kollégiumban rontottak rám szó szerint, valami kollégiumi TV vagy mi volt. Én meg ott ülök "otthoni" pólóban, épp nézem a videókat gépen, épp csak felkeltem. Erre szó szerint a pofámba tolnak egy kamerát. Hebegni habogni nem tudtam, aztán mondtam, hogy ezt hagyjuk ott az ajtó.

Vagy voltam egyetemi építő táborban, éppen dolgozunk ezerrel, és jöttek TV-től kamerázni. Éppen tartok egy gerendát, hogy a többiek tudják rögzíteni, erre pofámba tolják szó szerint a kamerát. Aztán 2 perc bámulás után a kamerás odaszól "mondjál már valamit". Én meg szívem szerint elküldtem volna az anyjába, mert mégis mi a farkamat mondjak mikor éppen egy gerendát tartok két kézzel...

Ráadásul alapból nem vagyok az az ember, aki "élőben" könnyen megnyílik, nem tudok felkészülés nélkül improvizálni, nem tudok és nem is szeretek előadni.

Illetve a tények ferdítésére is van sztorim.ű

Ismerősi körben készítettek egy kisfilmet, kvázi történelmi jellegűt. Pár ember csinálta, nem is lett pontos, se semmi, nem is az a vérprofi munka. A média felkapta kicsit, voltak TV-ben is vele, pár perc műsoridő.

Illetve felkértek egy történészt, hogy véleményezze őket. Na a történész mindent mondott, csak jót nem, már előre féltek, mert vagy 1 órán keresztül arról beszélt, hogy mi a rossz az egészben. Néha hozzátett 1-2 itt ott egész jó kifejezést.

Majd adásban úgy vágták össze, hogy a történész 1-2 dicséretét bevágták és csókolom.

Ráadásul milyen negatív esemény?

Baleset, haláleset esetében én sem nyilatkoznék. Ha saját szerettemmel történik, akkor főleg ne kelljen már tragédiáról beszélnem. Ha mással akkor meg egyrészt nem érdekel, másrészt nem akarnék ecsetelni akármilyen balesetet.

Vélemény nyilvánítós, például politikai kérdéshez szintén nem szívesen adnám az arcom, véleményem. Mert minek? Vissza lehet élni vele bárhol. Vagy adok egy semleges véleményt, ami nem az igazi véleményem. Vagy kifejtem a gondolataimat, de akkor másnap Youtubeon lennék fent, mint "Soros bérenc". Köszönöm, nem kérek belőle.