Úgy érzem semmit nem tettem még le az asztalra, nem vagyok sikeres ember, és nem is leszek az, értek semmihez. Mit csináljak?
Most vesztettem el a legjobb barátnőmet, mára már elmegy mellettem az utcán, akiket pár pár hónapja a haverjaimnak neveztem, ugyanígy vannak.
Nincs sem jogsim, sem nyelvvizsgám, egyáltalán nincs nyelvérzékem. Jogsim, szerintem soha életemben nem lesz, mert nem lesz rá pénzem. Az igazat megvallva, pedig rohadtul irigy vagyok arra, akinek már van a korosztályomból, vagy már csinálja.
Jövőre érettségizek, de úgy érzem meg sem lesz az érettségi, matekból nagyon hülye vagyok, hiába korrepetál a rokonom, így sem állok a legjobban belőle, teljesen hülye vagyok a reál tárgyakhoz.
A barátommal 1,5 hónapja szakítottunk, nem rég megkeresett újra, de már beszélgetni sem tudunk, bármit írok neki azt írja, hogy őt ez nem érdekli.
Sportokban sem vagyok tehetséges, sőt most el is vagyok tiltva mindenféle fizikai megterheléstől, szóval abba kellett hagynom az edzést is, amit itthon csináltam.
Úgy érzem haszontalan vagyok, soha semmit nem fogok tudni letenni az asztalra.
A szüleim is állandóan azt ordítják nekem, hogy lelketlen senki vagyok, pedig elég érzelgős vagyok viszonylag.
Egy dolgot szeretek csinálni, írni, rengeteg versem van, és epikai vázlatom, jelenleg egy parafrázison dolgozom.
De igazából a "műveimre" is kaptam már nyilvános oldalakon undorító, megalázó kritikát, szóval szerintem nincs tehetségem, csak csinálom.
Egy hivatásos költőtől is kértem már kritikát, de a 10 művemből kb 4-et olvasott el, és 3-ra mondta azt, hogy jó, neki tetszik.
Olyan szakon vagyok, amit gyűlölök, és nem is értek hozzá, de már késő lenne váltani.
Vannak terveim, de olyan elérhetetlennek tűnnek, hogy el sem hiszem.
Magányosnak érzem magam, eddig volt 30 haverom, most senki nincs, mert egy emberrel megutáltuk egymást egy életre.
A fiúk sem igazán közelednek komolyabban felém, egyiket se érdeklem.
Magam alatt vagyok.
Mielőtt valaki beszólna ezt a kérdést nem sajnáltatásból írtam ki, eddig én voltam az, aki elég sok hasonló kérdés alá kommentelt és tanácsot adott, de most magamon nem tudok segíteni,szóval most segítsetek ti.
Mit tegyek, hogy ne érezzek így? Mit csinálok rosszul?
/L
Kezdő íróként mondom, hogy ha egy kezdő költőnek egy hivatásos költő 3 versét megdicséri a 10-ből, az rohadt jó arány. Pláne, ha csak 4-et olvasott el.
Az, hogy a neten mit írnak a műveidre, tökmindegy, a Wattpadon például minden szart az egekig dicsérnek, az se jelent semmit. Fikázni irigységből is szoktak.
Nekem úgy tűnik, az otthoni mérgező légkör nyomja rá a bélyegét az önbizalmadra. Ebből igyekezni kell előbb-utóbb megszabadulni. Tervezel továbbtanulni? Igyekezz, hogy a választott egyetemhez szükséges tárgyakból jó legyél (nem baj, ha a matek nincs közte), és próbálj koleszba kerülni. A sport is önbizalomnövelő, próbálj (orvossal egyeztetve) olyat keresni, amiről nem kell lemondanod. A terveidről meg ne feledkezz meg, vannak, akik mélyebbről indultak, és sikerült elérniük mindent.
Az írásaidat szívesen olvasnám, ha fenn vannak valahol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!