Számba véve a lehetőségeket ez megvalósítható lenne az én esetemben?

Én beleadnék mindent és a szorgalmammal pótolnám azt a hátrányt, amiről írsz.

Mindenben lehet fejlődni, akarat kell és kitartás. Sok sikert!

Nem akarlak eltántorítani, de szerintem az sokat elárul ha egy esti sulis érettségivel nem bírtál.

Miközben köztudott, hogy ott tényleg csak arra mennek, hogy meglegyen az érettségi.

Ezt pedig az is megfejeli, hogy te egyetemre szeretnél menni.

Elárulok egy szörnyű nyílt igazságot, az egyetemen nem csak azt tanulod, amit szeretsz!

Vannak kiegészítő tantárgyak(töltelék tantárgyak), amiket ugyanúgy meg kell tanulnod és azokból vizsgáznod kell.

Az érettségis anyag pedig az egyetemi anyag közelében sincs, főleg hogy az érettségire simán rákészülsz annyival, hogy megoldod az előző évi feladatsorokat.

Egy viszonylag egyetemi vizsgával meg nincs ilyen.

Főleg, hogy az egyetmen a kettes nem 20 és 25%-tól van, hanem 59-60%!!!!

Mindezek ellenére próbáld meg! Legalább akkor tudod, hogy mire vagy képes, mi sikerült és mi nem.

Az a legtisztább és nem lesz az, hogy 50 évesen azon filózol, hogy miért nem próbáltad meg.

Nézd, én szeretek a realitás talaján maradni: előbb érettségizz le, utána fantáziálgass, mert akkor nem fogsz annyira pofára esni, ha nem jönnek össze a dolgaid. Az érettségi röhejesen könnyű, az egyetemnek a nyomába sem ér. Nem egy ismerősöm van, aki teljesen összeroppant a vizsgák súlya alatt, pedig nekik semmiféle tanulási nehézségük nincs. Szóval ha sikerül az érettségid, akkor vágj bele, meglátod, menni fog-e. Ha nem, akkor meg ugye nincs is miről beszélni, hiszen anélkül nem mehetsz tovább.

Én pl. mindig is ügyvéd szerettem volna lenni, de aztán családi dolgok miatt kaptam pár idegösszeomlást és azóta egyáltalán nem bírom a stresszt. Próbáltam, többször is, nem tudok iskolába járni. Kikészít, pszichoszomatikus tüneteim lesznek a legkisebb idegeskedéstől is. Én már belenyugodtam, lehet diploma nélkül is élni :)