Hogy élvezzem az életem? Miért van az hogy mindennapos azzal telik hogy arra gondolok hogy elveszítik valakit?

Minden nap általában boldog vagyok segítek mindenkinek meg azt mondom hogy barátságos vagyok mindenkivel, de este egyedül maradok a gondolataimmal és félek mert volt már nálunk olyan hogy elveszítettem egy közeli rokonomat és félek hogy a szüleimet is elfogom mert tudom egyszer sajnos minden bekövetkezik de akkor is mit csináljak hogy ne gondoljak erre? Mert ez szörnyű és nem tudom elviselni azt hogy látok mindenkit megöregedni. Meg sokszor van itthon is olyan hogy ilyen beteg vagyok olyan beteg vagyok a szüleimtől és nem tudom hogy most komoly e mert nem tesznek ellene és olyan rossz hogy én sem tudok. De a lényeg hogyan fogadtassam el magam a tényekkel hogy nem lehet mit tenni?