Tanító szeretnék lenni, de néha félek, mert nem szeretek a gyerekekkel kiabálni és nincs is nagy hangom. De fegyelmezni kell. Mit tehetnék?

Akkor miért akarsz tanító lenni?

Ebben nincs logika.

Szerintem nem muszáj annyiból, ne a pénz határozza meg hogy mi legyen. Mert pl. Ki mehet külföldre is dolgozni és ott annyit kapsz már hogy 2 személyre is elég 1 fizetés.

Egyébként szerintem szép szakma hogy át akarod adni a tudást a többieknek. De csak ha, tényleg jól tanítanál.

Persze nm kell állandóan kiabálnod, mert a gyerekkel is meg lehet beszélni a dolgot és nem kell vele kötözködni, legtöbb tanárnak ez a problémája h mindig kötözködik a kisebbel, merthogy ő felsőbb rendűbb (khmm..)

Csak a saját nagynénémről tudok nyilatkozni. Gimnáziumban tanított magyar nyelvet és irodalmat.

Gondolhatod, hogy egy középiskolában mennyi nagyszájú gyerek van. Kamaszok, semmivel nem másabb, mint egy alsó tagozat. (Bocs a gimisektől.)

Viszont úgy tudott fegyelmezni, hogy egyetlen egy hangos szót ki nem ejtett a száján, viszont mindenki tisztelte és szerette. Pedig simán bevágta az 1-est.

Ehhez kell érzék, a pedagógus szakmára születni kell.

Csak azt akarom érzékeltetni, hogy ne is akarj kiabálni, semmit nem érsz el vele, az nem fegyelmezés. Max. annyit, hogy megutálnak. Büszke vagyok a nagynénémre, pedig tudnék mesélni saját tanáraimról..., de inkább nem teszem.

Ettől függetlenül ha szeretnéd, menjél el tanítónak. De ne emiatt az ok miatt ess kétségbe.

A kiabálással semmire sem mész. Szerintem az a legjobb tanár, aki kiabálás nélkül tudja fegyelmezni az osztályt. De a kiabálás nem feltétlen jár együtt a fegyelmezéssel.