Elítélendő dolog, ha szégyenled az országod, és letagadnád, ha külföldön megkérdeznék, hogy hová valósi vagy?

Próbálom elképzelni a szituációt, mert kb. a második mondat külföldön a neved után, hogy megkérdezik, honnan jöttél. Erre mondasz egy random országot, aminek a nyelvét középfokon nyomod, persze, rögtön el is hiszik, hogy ez az anyanyelvi szint; vagy búsongva és dacosan bámulsz a levegőbe, és csak azért se mondasz semmit, hadd találgasson az idegen, mi bajod van.

Ekkor már tényleg tagadd le, hogy magyar vagy, ne "öregbítsd" a hírnevünket, lécci.

Én nem tagadnám le.

De mi értelme lenne? 20-assal egyetértek.

Itt USA-ban konkrétan azt sem tudják, hogy tulajdonképpen hol van, meg azt sem tudom hogy mikor kérdeztek meg már utoljára ilyesmit, tekintve, hogy 99%-ban angolul beszélek én is mindenhol.

Ha meg is kérdezik megszoktam mondani, aztán általában annyival el van intézve, hogy ha nem tudják hol van, megmondom európa közepén, aztán megy minden tovább.

"Elítélendő dolog, ha szégyenled az országod"

- nem ítélem el aki ilyet csinál, csak mélységesen sajnálom. Hisz szánalmas, aki ilyet tesz - hogy a fészkébe szarik, gyökereit megtagadja - bármely helyen is van az a gyökérzet, vagy fészek. Szamárkóróként szégyenkezve, elárulva kóborolhat a világban - és mindenhol megvetik érte.

Sajnálom őket, mert jól "megdolgozták" a tudatállapotát - már minden bizonnyal szüleinek is- a magyargyűlölő ganék.

Csak megjegyzem: egy francia pl. soha sem tenne ilyet, feje fölött ott a francia gloire.

elsősorban az ANYANYELV, ami itt számít (nem a határ, a két fül és mit is soroltál még?) - persze, aki erre magától nem jön rá, és még nem is tanították neki, hogy "nyelvében él a nemzet", az csak annyit tud tenni, hogy lehülyéz és lepontoz engem - és azt hiszi igaza van.

"Nyelvében él a nemzet! Hol máshol, ha abban nem? Még inkább csak a nyelvben, mely meghatároz múltat, jelent, jövőt, összekapcsol, és egyfajta biztonságot ad határokon innen és túl."

"Nem kérdezte senki és nem is dönthetett senki hogy ki hova akar születni."

ezt többen írtátok - és ez miért is fontos? Anya-apa, testvér is "adott" volt, miként a haza, az anyanyelv, azért még szerethetem, tisztelhetem, becsülhetem - nem kell fölrúgni őket az űrbe - hogy "nem ÉN ÉN ÉN választottam, döntöttem"