Miért nem érti meg a legtöbb felnőtt?

Én ennyi idősen még a testvéreimre is folyton vigyáztam, plusz a házimunka favágás és stb volt. Igenis elfáradhat egy fiatal is, de a felnőttek is csak emberek, ebben a világban majdnem mindenki olyan, hogy ha nekem fáj a fejem, akkor a másiknak kapásból koponyaalapi törése van, mert az rosszabb.

De fordítsuk meg. A felnőtt lehúz x órát egy nyomor munkahelyen néha, háztartást vezet, gyereket nevel stb. Kb sosincs megdicsérve, hiszen teljesíti az elvárást, nem kap benne nyári, téli szünetet stb.

Szóval elég két oldalú dolog, de megértem, ha fáradt vagy és unod már, de hidd el, még lesz rosszabb is amit bírnod kell. Tanulj sokat, hogy könnyű munkád legyen, ezt tudom tanácsolni.

Pontosan tudom miről beszélsz. Vágjuk még hozzá hogy a legtöbben suli után járnak valamilyen tanórára vagy edzésre. Sokan eljárnak még suli utám dolgozni.

És az iskolai foglalkozások mennyisége azért felháborító, mert a jelentős részük haszontalan. Mikor gimnáziumos voltam nekünk is semmitmondó tantárgyakkal volt tele a hetünk. Ilyen hogy etika, ének, rajz, művészetoktatás, stb. Nem csináltunk ezeken semmit, csak voltak hogy vigyék az időnket. Ha csak ezeket le lehetne szedni már sokkal élhetőbb lenne.

Én teljesen megértelek. Nekem ugyan nem kellett sokat tanulnom, de sokkal, sokkal lazább volt felnőttként dolgozni, még úgy is, hogy túlóráztam néha és későn értem haza. Amíg nincs kert, kutya, gyerek, építkezés meg ilyenek, sok embernek jóval lazább, mint egyes diákoknak. Persze ez erősen munkahelyfüggő...

A párom alig kell hamarabb, mint te, 3-ra itthon van és fáradt, így hagyom gépezni, aludni, miegymás. Nem mindenki energikus. Valamit azért csinál itthon, de olyan sok dolgot eleve nem kell. Mondjuk amikor még tanult is, az is melléfért, bámulatos az ember :) De az már kemény volt neki. Én sem bírok feleannyit sem, mint sok más ember, ez van.

Én is adnék neked házimunkát, szerintem alap, de nagyon keveset, szegényke, tanulás után már alig van egypár óra szabadidőd, pedig az is roppant fontos, levegőzni is kell, sportolni is meg minden...

Mert kényelmesebb nekik.

Nem visszagondolni, nem belegondolni.

"Legalább" kiélhetik magukat és fölényeskedhetnek a kötekedésben. Ha próbálnák, ha akarnák,értenék. Egyébként az iskola általánosságban szerintem sokkal keményebb, mint valamelyik meló, így az ilyen felnőttekben tehát több energia marad,és ők meg azt nem értik, kifogásolják, hogy te meg még fiatal szervezet vagy, és ha ők bírják a munkát, te is biztos bírni fogod (a sulit). Abba nem gondolnak bele, hogy téged még miután hazautaztál, ingyen túlóráztatnak, és még meg is kell tanulnod az adott dolgokat. Meg nem tudják elképzelni, mert nekik pl még nem volt ennyi tanulni való; amikor ők voltak ilyen idősek , mint te. Egyre többet követelnek az emberektől, energiát az emberekből lopnak el ezzel az iskola nevű dologgal. Meg egyébként, ilyen összetörött gyermekek szoktak így másokat ekézni, pocskondiázni, kötekedni, mocskolni; tehát pl lehet, hogy gyermekkorukban valamit olyan csúnyán "eltörtek" bennük -lelki értelemben-hogy attól már ilyenek lettek, hogy kötözködniük kell a "kisebbel", és ez az ütőkártyájuk, hogy tisztelned kell az idősebbeket. Meg azt hiszik, hogy csak az ő véleményük lehet a fontos, csak az lehet az etalon. Meg amúgy tényleg van ez, amikor valaki genyózik egy gyerekkel, és nem áll ki senki érte, akkor a gyerek elzárja magát, elzárja a lelkét, elzárja a szívét, esetleg be is beszéli magának, hogy ezért ő így miért jobb a másoknál, akik ilyen csúnyán elbántak vele;és 1-ezt a mintát látta, ezért ő is csinálja; vagy látta, hogy nem volt fontos senkinek, és így nincs rendben az önértékelése, és így azzal akar nyeregbe kerülni; azzal akarja a saját egóját növelni, hogy másokat "lenyom", mások fölébe kerekedik. Meg még azt is hiheti, hogy ezt várhatják tőle, hogy ő így megmondja a "frankót", mert a gyerekekkel ezt "meg kell értetni". Vagy pedig lehet olyan is, hogy nem el lett hanyagolva gyerekként a lelkivilága az ilyen embernek, hanem ponthogy istenítve volt a szülők, család, rokonok által, és akkor ez szállt a fejébe, és onnan gondolta azt, hogy "Ő (mindig) tudja a tutit." Meg amikor cserben hagyták őt gyerekkorában, még ez az első eset; azt is kiválthatta belőle reakcióként, hogy "nem szerettek engem?!! Akkor majd én szeretem magamat!" Ezt gondolhatta magában (duzzogva és így belé fordult szegény-akkor még sajnálni lehetett; hiszen egy gyerek, akit cserben hagytak), és így lett egoista. És el is várja, hogy mindenki őt ajnározza. A másik meg azért akarja kikövetelni magának, mert alacsony az önértékelése, önbizalma, és a mégmásik pedig szintén egoista, nárcisztikus lett; akit kisgyerekkorától folyton ajnároztak. Szóval akinek meg kicsi az önértékelése, az szeret fölényeskedni, lenyomni másokat, mások fölébe kerekedni, meg szerintem a másik verzió is, az még pedig tovább fényezi az egóját. És még el is várja, hogy igazat adj neki. Mert ha ellenkezel, mégha csak kedvesen is tiltakoznál, hogy az nem teljesen úgy van ,ahogy ő gondolja, ahogy látja, akkor még le is pofátlanozna esetleg, hogy mit akadékoskodsz, mit kötekszel a felnőttel, te csak egy kis pimasz gyerek vagy, mert a felnőttek ők tudják, ők jobban tudják, és így még vissza is él a helyzetével, és azt hiszi, lesz tekintélye a szemedben. Meg ezt élvezi, hogy fölényeskedhet. Hogy megmagyarázza, hogy ő miben jobb nálad, így megideologizálja magának ilyen módon, hogy keres másokban hibákat; hogy azzal szivat, és azzal nyugtatja magát, hogy bebeszéli magának, hogy "legalább én nem vagyok ilyen lusta." Valamit még le akartam ide írni, csak annyi gondolat jött egyszerre, hogy elfelejtettem, de ha eszembe jut, még lehet, hogy leírom.