Ha megbántott valaki akit kedveltél és megszakadt a kapcsolat mit gondoltál akkor?
Egész mást érzek akkor ha megbánt, mintha azért szakad meg a kapcsolat mert megbántott...
az egyiknél még megtudok bocsájtani ha megbeszéljük, de ha nem is keres miután megbántott, komolyan elfilóznék, hogy vagy én vagyok nagyon hülye, vagy ő...
#2 Ha kedvelted, akkor miért örülsz, hogy vége?
Ha meg nem kedvelted akkor miért nem lehet megmondani világosan, hogy hagyjon békén? Vagy megmondtad és rádtelepedett? Szerintem szemétség ha azért tartod fenn a kapcsolatot, hogy ne sértsd meg, nem gondolod? Mivel bántott meg?
Én úgy gondolom, hogy minden kapcsolat olyan, mint az tehervonat közlekedése, ami sok helyen megáll, felveszi/leteszi a terhét és megy tovább úgy, hogy oda, arra az állomásra már nem tér vissza egyhamar.
Akkor meg miért görcsölni, rágódni egy-egy kapcsolaton?
"Végre vége" ezt úgy írod, mintha egy hosszas, keserves procedúra lett volna. Miért nem küldted el egyből?
"Minden kapcsolat egy tehervonat ami egyhamar nem tér vissza" Szerintem magad sem tudod, hogy mit érzel és mi lenne a jó. Hmm?
Pont ez történt velem😂 Hazudott, amivel megbántott, de megbocsájtottam, anélkül, hogy bocsánatot kért volna. Megértettem, hogy miért nem mondott igazat, bár én soha nem tettem volna ilyet vele. Aztán kis időn belül a kapcsolatot is megszakította velem, ami előtt értetlenül álltam, és állok is a mai napig. Egy ideig próbáltam fenntartani a barátságot, de láttam, hogy valami miatt nem akar velem érintkezni. Gondoltam megbeszélem vele, rákérdeztem, de nem adott érdemi választ. Aztán már nem kerestem. Tovább került, és csak távolról nézett néha rám, mintha valami rémlene neki arról, hogy valaha nagyon jóban voltunk, de azonkívül akár az idegenek, olyanok vagyunk.
Nem haragudtam rá sosem, mert egész életemben ő volt az akit szinte a legjobban szerettem. Bár nagyon fájt, sőt még most is elsírom magam, ha rágondolok, próbálom elfogadni azt, ami történt. Tudom, hogy nem rossz ember, és soha nem is akart engem bántani, mert valahol én is fontos voltam neki. Csak szerencsétlen annyira nyomorék, hogy képtelen volt a szemembe nézni és elmondani az igazat. De megbocsajtom. Félni emberi dolog, én is félek odamenni hozzá és őszintén elmondani a véleményemet a történtekről, egyfajta lezárásképp. Úgyhogy csak bénán keresztül nézek rajta, mert ránézni nem merek. Valahol semmivel sem vagyok különb nála.
Ha még utoljára tudnék vele beszélni, elmondanám neki, hogy az egyik legszebb dolog volt az életemben, és nagyon boldoggá tett, úgyhogy köszönök neki mindent. Sajnálom ami történt, mert alakulhatott volna jobban is a kettőnk sorsa, de hiszek abban, hogy mindennek oka van. Hogy ebből tudunk tanulni. És talan, ha az élet úgy akarja, összehoz minket később újra. Én addig is nem feledem, és minden nap gondolok rá, remélem jól van, és boldog, és minden sikerének örülök. És egyet kérek tőle, hogy ő se felejtsen el engem soha. Mert én tiszta szívemből szeretem. Nem számít, hogy mennyire mélyen megbántott, és hogy összetörte a szívem az, hogy megszakadt köztünk a kapcsolat.
Bocsi, hogy kicsit hosszu lett, és elmondtam a sztorim😅
A tehervonatos vagyok:
"Szerintem magad sem tudod, hogy mit érzel és mi lenne a jó."
De, tudom, mit szeretnék: nem foglalkozni egy emberrel sem, és így ők sem foglalkoznának velem, egy lakatlan szigeten vagy egy világítótoronyban lakni, de a legjobb a vég lenne jó. Ez a világ xar...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!