Nem értem, miért beszéltek így rólam, mivel válthattam ezt ki belőlük?

Kicsit régebbi a történet, de a mai napig eszembe jut néha: Mindig csinosan, igényesen öltöztem, (öltözöm) finoman sminkelem magam, szóval sokat adok a megjelenésemre. Mindemellett egy kedves, mosolygós lány/nő vagyok. Ha belépek egy üzletbe, bárhová, mindig kedvesen, mosolyogva, tisztelettudóan köszönök. Így történt egyszer is, amikor egy cipőboltba (ahová évek óta jártam, vásároltam, a főnökasszony is ismert már, vagyis gyakori kuncsaft voltam)beléptem,és láttam, hogy egy lány éppen próbált és közben az eladóval beszélgetett. A lányra egy pillanatra azt hittem, hogy cigány (nem az volt, de engem az sem zavart volna, hiszen beléptem és a szokásos módon kedvesen mosolyogva köszöntem) mert kicsit sötét is volt, a haja is sötét, illetve a bőre is sötétebb volt, és nagyon egyszerűen volt öltözve. Aztán odamentem a méretbeli cipőkhöz, elkezdtem nézelődni, hátha találok olyat, amilyet szeretnék. A hátam mögött (nem volt talán 50 cm távolság sem) a lány próbált, közben tovább beszélgetett az eladóval. Egyszer csak azt hallom, hogy mondja a lány az eladónak, hogy figyelek, csak a lányt is figyelem. Nem figyeltem hátra kik vannak még bent vásárlók, mikor beléptem, nem nagyon láttam senkit, és utánam sem hallottam, hogy jött volna valaki. De álmomban sem gondoltam volna, hogy rólam beszél. Aztán kérdezi az eladót úgy halkan, hogy ki ez, az eladó azt mondja takarítónő. Itt már végképp nem gondoltam, hogy rólam beszélnek. Aztán a főnökasszony is megjelent, az is beszélt valamit a lánnyal, (nyilván ő is ismerte)aztán neki is mondja a lány, hogy figyelek, csak a lányt is figyelem, tudod én is voltam eladó.......erre a főnökasszony, miközben ment hátra a raktárba (ekkor én is hátrafordultam és látom rajtam kívül nincs más az üzletben) hogy jól van, de egyébként nem kell nagyon, jönnek ide olyanok, hogy.......ekkor ledöbbentem, hogy ezek rólam beszélnek. Mi erről a véleményetek?