Miért nem vagyok már népszerű?

A csodálóid felnőttek.

Emlékszem gimiben volt egy csaj aki a szünetekben mindig más pasi ölében ült, vagy a haját vasalta és folyamatosan a délutánjait tervezte az egyik szórakozóhelyen. Akkor sokat gondoltam arra, hogy ő milyen népszerű, milyen jó lehet nekiés bárcsak olyan lennék mint ő. Pár év elteltével rájöttem, hogy semmi irigylésre méltó nincs a csajban. Ő azóta sem tudott kialakítani egy tartós kapcsolatot és a sok bulizással is csak azt érte el, hogy egy kisboltban pénztáros. Én most ünnepeltem a férjemmel a 4. házassági évfordulónkat, tervezzük a családot és genetikusnak tanulok mellette.

Ezzel nem azt akartam kifejezni, hogy rossz ember lennél, hanem azt, hogy a tinik önbizalomhiányból fakadó mások imádás és utánzása egy olyan dolog ami megszűnik a huszas évek kezdetére.

Azt tanácsolom, hogy a "menő csaj" helyett próbálj meg a magabiztosságoddal, kedvességgel és teljesítményeddel kitűnni.

Nálunk is volt egy ilyen csaj a suliban, tök szép volt, minden fiú őt bámulta, mindenki vele akart összejönni. Akkor még szerencsére nem volt fb meg ilyen szrok, csak mobil, az is éppen csak, szóval nem volt virtuális élet, csak igazi.

Egy ideig barátkoztam is a lánnyal de érettségi előtt már nem mert rájöttem, hogy üres és unalmas. Csak úgy van, vonaglik, nevetgél de semmi értelmeset vagy érdekeset nem mond. Régi osztálytársaktól tudom, hogy volt egy csomó pasija, már elvált, van 2 gyerek egy családos pasitól....

A gimis népszerűség nem jelent semmit, hogy most már nem vagy a középpont az azt jelenti, hogy már nem vagy te sem gyerek, és a hódolóid is felnőttek.

Mert a gimiben elég ha szép vagy.

Hosszu haj nagyobb cici segge és szép arc.

Ja és ha követed a divatot. A középiskolák szintje kB ez.

Egyetemen viszont azért már sok esetben bizonyos intellektussal rendelkező emberek vannak akiknek nem az számít hogy te most ck s bugyit veszel fel vagy kínait hanem hogy milyen társaság vagy és valljuk be a nagyon népszerű középsulis emberek nagy része nem lesz nagyon jó társaság "magasabb" értelmi körökben.

Mintha én írtam volna.

Rengeteg barátom volt anno, most pedig egy kezemen meg tudom számolni.

De én úgy gondolom, hogy ez nem rossz dolog, inkább legyen kevesebb, de igazi, őszinte kapcsolat legyen.

Amikor több tucat barátom volt , akkor simán cserben hagytak ha nem ment minden jól, segítségre vagy támogatásra lett volna szükségem.

De ez fordítva is így volt, bulizni, szórakozni jók voltak, de sima hétköznapokon a problémájukkal foglalkozni már nem volt kedvem.

A mostani barátaimnál viszont tényleg jóban-rosszban dolog megy, nem csak kihasználjuk egymást.

Változunk, lekopnak idővel az emberek, nem mindenki marad mellettünk.

Szerintem ne aggódj ezen. Foglalkozz a pároddal és az egyetemi ismerőseiddel, ha vannak jók.:)

Ha nem, akkor majd a munkahelyen, simán találsz majd barátokat.

Ne aggódd túl.

Akik nem maradtak melletted az évek során, azoknak oka van, nem kell szomorkodni.