Ti bemernétek vállalni egy rész munkaidős állást egyetemmel párhuzamosan?

Attól függ milyen egyetem milyen szak, mennyire vagy elcsúszva, mennyi a szabadidő.

Pl. Egy BME, SZE stb mérnöki szakon 1-4 félévben kb esélytelen annyi óra, labor, gyakorlat beadandó stb van. Valami büfészakon ahol két szép szemért, meg halandzsázva át lehet menni ott meg simán

Én vállaltam, és életem legjobb döntése volt! (Másodévben kezdtem, első évben hagytam időt arra, hogy "belerázódjak" az egyetembe).

RENGETEGET tanultam belőle (pedig nem szakmai munka volt).

Persze, nem szabad ezzel visszaélni, és folyton ezzel takarózni, és legfőképpen nem szabad cserben hagyni egy közös munkánál a csoporttársakat - meg nem szabad túlvállalnod magad, és csúszni az egyetemen miatta.

Én hétköznap heti 3*4 órát vállaltam be, és heti egy teljes hétvégét.

Az egyetemen emiatt pár órára valóban nem jártam be, és egy barátnőm odaadta a hiányzó jegyzeteket. Egy oktató szívatott meg a vizsgán emiatt, de így is simán átmentem az adott tárgyból. TDK-t is írtam, ami több díjazásban is részesült.

Egy félév volt nagyon nehéz, akkor valóban kivoltam, de akkor még pluszban egy tanfolyamot is elvégeztem, és azzal már egy kicsit tényleg túlvállaltam magam:S - de végülis nem bántam meg azt sem, ki lehetett bírni, és hasznos is volt, meg élveztem is.

Neked kell érezned, hogy mennyit bírsz el. DE! ne döntsd el elsőévesen, hogy bezárod magad előtt ezt a kaput! Ha jó munkát találsz, és bírod, akkor csak ajánlani tudom - más évfolyamtársaim, akik görcsösen csak az egyetemi pályafutásukra koncentráltak, sokkal stresszesebbek voltak, mint én néha:)

Attól függ, milyen egyetem, hány órára kell bejárni. Van olyan szak, ami mellett totál felejtős (vegyész, orvos), van, ami mellett rohadt necces vagy a szakmai dolgok miatt 8pl. egyes műszakiak, pont a példád miatt... elszámolja, mert fáradt stb.), van, ahol az adott illető nem tudna (pl. bölcsész szakok közül ami durvább egyetemen van vagy csak nehezebben tanul) és ami mellett lehet és az adott ember tud is (pl. kevés bejárós tárgy van, meg lehet tanulni diákról és jegyzetből, vagyis az illető képes rá).

Én az utóbbi szakon voltam melóban, nekem nem látszott meg a teljesítményemen. Mondjuk akkor épp tűrhető volt az órarend, és nem éjszaka dolgoztam.

DE. Aki emellett nem tud tanulni vagy a társait hagyja cserben, az válasszon a kettő között, könyörgöm. Ez így rohadtul nem fair, ráadásul passzív-agresszívkodni is. Volt olyan csoporttársam, aki óra közepén! felvette a telefont és hangosan dumált a főnökének, és ő volt felháborodva, amikor a tanár is szólt már neki, nemcsak mi, hogy "DE A FŐNÖKÖM HÍVOTT!!!!!!". Meg amikor egy csoportos projektben a dolgozó ember mocskát kell a többinek eltakarítani - gyakran szintén dolgozóknak, ekkor nem ér rá, akkor nem ér rá... de persze a jó jegyet ugyanúgy megkapja vagy lehúzza a többiekét, vagy kiakad, ha árulkodni akarnak a tanárnak a "többiek".

Amúgy akinek van igénye rá, az munka és meló mellett is tud szociális életet élni (én is jártam suli és meló mellett színházba, moziba... buliba ritkábban, de azért, mert nem az volt a közegem...). Aki erre fogja, hogy nem tud, az amúgy is punnyadna.