Szerintetek milyen mentális betegsége lehet annak aki ezt írta?

,,az intelligencia egy szomorú dolog. az esszenciális gondolkodás, a mély őszinte kérdések, az őszinte kíváncsiság, ami nem önigazolásra, a létezés kielégüléseire, a boldogságra és minden kisebb nagyobb hasznos vagy hasztalan hedonizmus teljesítésére vezethető vissza, az a fájdalmas és reménytelen emberi lét tiszta valósága. a 100%-os függetlenedés a külvilág hatásaitól, a befolyásoktól az információáradattól, önmagunk elvágása mindentől, ez gondolkodás. őszinte gondolkodás. ez az órási elkülönüléssel egy mély, üres, fájdalmas, szorongató, kínzó magány és az első pillanatban görcsöt állít az ember gyomrába, az első pillanatban gombócot hoz létre a torokban, de a könnyek nem jönnek, mert ez nem megfogható érzelem. egy érzelmi hullámnál valóságosabb és hidegebb, élesebb. a tény, hogy nem tudok semmit, a tény hogy senki más sem tud semmit a létről, csak találgatás minden a létező világon, nincs biztos. semmi biztos nincs, csak egy valami, hogy valami van, hogy én vagyok, hogy van létezés. mi rá bizonyíték hogy jó helyen vagyok és biztonságban? mi rá a bizonyíték hogy amikor azt hiszem boldog vagyok, valahol valakik felettünk, valami ufo lények vagy szellemek és démonok nem röhögnek ki, a nyomorult sorsom miatt, amit élvezek? az igazságot keresni fájdalmas és szomorú dolog. a boldog ember élni akar. a szomorú ember előbb meg akar róla győződni, hogy van-e értelme.

csak egy valaki, csak egy valami látná mi van a szívemben, csak egy valaki értené a fájdalmaimat, a gyötrelmeimet. bárcsak tudhatnám hogy létezik isten, aki érti és látja hogy mi megy végbe bennem. mi ez a megfejthetetlen folyam aminek a rabja vagyok, mi ez a kis jelentéktelen emberi élet legbelül a legmegformálatlanabb legélesebb csiszolatlan gondolatáramok, mit akarnak?

melyek folyton elvésznek, s ami örökre elvész amint meghalok. bárcsak eljutna valaki odáig, mire meglátná hogy a lényegem jó és jót akar, hogy tiszta igazságot akar, mint ahogy én ismerem magamat azokban a pillanatokban amikor ráeszmélek az emberi és ego mentes mélység homályaira, hogy sejtem a létezését egy börtönben és zárkában. emberi lét börtönében. bár tudná valaki, mennyire fájdalmasak a gondolataim. ahogy egyre sűrűsödnek és keresztezik egymást. érzem, hogy a külvilág adta nekem az összeset. érzem hogy ez a test és ez az élet, csak egy történés amit megfigyelek. milyen ember érthetne meg, ha olyan szinten elszigetelődtem hogy nicsnenek szavak a bennem zajló folyamatokra, milyen nyelven tudathatnám a legmélyebb üres csendet, a filmvásznat amire az agyunk gondolatokat vetít, a hideg kérdőjeleket mindennel kapcsolatban. bár látná valaki, ahogy én látom, hogy semmi sem jó és rossz, hogy semmi sem helyes és helytelen, hanem minden csak történik, történik, történik és van. és eldönteni erről nem tudom, hogy szép vagy csúnya, hogy a valóság mélybe húzó nyomó pusztító sötét erő, felemelő fényesség vagy semmi sem. önmagát nem magyarázó álló csend. hogy a valóság önmagát nem magyarázó makacsul álló csend. és minden, minden amit megélünk, csak gondolat.

a könnyek nélküli sírás, a gombóc nélküli gombóc a torokban, a nem fájó csak létező gyomorgörcs, a megfoghatatlan fájdalom, ami nem tud megnyilvánulni és ezáltal előtöri, se agresszióként, se szorongásként, csak üres félelemként, csak annyit tudat magáról, hogy van, létezik. egy arcra fagyott merev tekintet s emögött paranoia, félelem a perverziótól, kiszolgáltatottság érzés. egy kicsi kis hal vagyok egy akváriumban, egy játékfugura egy 2d-s világban, ki tudja mi vagyok. és az emberek akik nem tudják mik vagyunk, hogy képesek ennyire biztosak lenni. hogy képesek úgy beszélni az életről, mintha ismernék. hogy képesek azt mondani, hogy csak éljünk. csak éljünk. csak éljünk, amíg meg nem halunk. csak éljünk, amíg tudunk, és tegyük meg amit meg akarunk, amíg van rá lehetőség. az élet csak egy véletlen lehetőség ami elmúlik? célok a céltalanságban? mivé lenne minden ha holnaptól nem lenne memóriánk és elfelejtenénk azt amit eddig elértünk az életben? ha elfelejtenéd azt aki vagy és az egész életedet, mit akarnál az élettől?"